A tigris, amely egyszerre vérengző fenevad és lenyűgözően szép állat, évszázadok óta a költők tollára kívánkozik; William Blake-től Jorge Luis Borgesig számos alkotó szerepeltette műveiben. A horvát költő tematikus verseskötetének egyenesen „főszereplője” a tigris, amely nála emberi karaktert ölt, megjelenési formája pedig az elmélyült líraiság. A tigris egyszer csak megjelenik Zára egyik utcáján, ahol az emberek megbámulják, a gyerekek apró ajándékokkal kedveskednek neki (A zárai Béke utcában megjelent a tigris). A költő gondolatai folyton a tigris körül forognak; kisgyermekként az első szava a „tigris” volt (A tigris az első szó), sőt beleképzeli magát a tigris érzésvilágába (Tigrisérzés), aztán ekként szól: „A tigris minden emlékem / minden felejtésem / élet és halál / megvilágított és besötétített út / szívem gazdagsága” (Az örök boldogság tigrise). Vagy imigyen: „Egy tigris sárga pofával / nyalja az arcom / A számon keresztül beszél / Amit mond a szívembe van csomagolva” (A tigris a számból beszél). Bilosnić tigrise emberszerű lény, mégis fenséges, ugyanakkor megtestesíti a gyermekes képzelgést, ábrándozást, és szinte baráti viszonyba kerül a lírai alannyal. A költő tigrise emberi karakterek sokaságát jeleníti meg, miközben hol realisztikusan, hol látomásként jelenik meg. Végső soron a költői én egyfajta kivetülése: „A tigris önmegvalósítás / A tigris önnön termés / A tigris életrend / annak misztikuma (Tigrisérzés). Bilosnić költői világát az antropomorfizált, ám alakváltó tigris tölti ki, a költő pedig megmutatja összes karaktervonását, minden élethelyzetét, hogy végül oda jusson, miszerint a tigris e lírai világ mozgatója, inspirálója: „Ezek a versek mint a tigris kitépődtek / hallgatásomból”. A költő szerint mindenkinek tigrissé kéne válnia, hiszen az testesíti meg az esztétikumot, az éleslátást, a legértékesebb tulajdonságokat. Az egyetlen irodalmi vagy stílusirányzathoz sem tartozó Bilosnić lírája azonban több eredőből táplálkozik, a beatirodalomtól az afrikai törzsi énekekig, így jön létre szabadverseinek fölsorolásszerű, szavakat, kifejezéseket ismétlő, variáló, csaknem monoton lüktetése, végtelen ritmusa. A tematikus kötet 25 verset tartalmaz eredetiben és magyar fordításban, Cabán Cortés Dávid utószavával (A tigrisben élni) záródik.