A jogász végzettségű, publicisztikát is művelő fiatal verselő első kötete - amely az utóbbi öt-hat év terméséből ad válogatást - azonnal kiforrott költőt mutat, aki már kialakította és rutinosan alkalmazza egyéni versnyelvét, stílusát. Az egyedi versnyelv és stílus egységessége azonban nem jelenti, hogy egyhúrú, egy hangon szóló költő lenne, sőt egyik karakterjegye éppen az, hogy szépen szóló, gondosan csiszolt versnyelvét egyként alkalmazza őszintén előadott, komoly témái ábrázolásához és alakoskodó, komolyságot, komorságot csak mímelő, játszi gondolatai megjelenítéséhez. Egy drámai történést (Ragyog egy kereszt) éppen azon a hangon ad elő, mint az álságos mélabúval megfogalmazott, groteszkbe hajló öniróniát: "Minden rendben van. / Semmi sincs rendben. / Az élettől szép lassan / Elmegy a kedvem. (...) // Nincs új figura, / Sem éltető ösztön. / Felkötöm magam / Még ezen az őszön" (Minden rendben van). Az olvasó néha zavarba esik, mert hirtelen nem tudja eldönteni, a költő most súlyos melankóliába esett vagy csupán megjátssza a szomorúságot (Áprilisi este a Fasoron; Beszűkülés; Leroskadni; Egy szemöldök alól). A kötet anyagát a szerkesztő, Kovács katáng Ferenc hat tematikus ciklusba osztotta, valószínűleg épp abból a meggondolásból, mert a versanyagban csaknem reménytelen szétválasztani a komoran súlyos mondandójú és az alakoskodó, a tragikumot groteszk módon alkalmazó verseket. Az első ciklusba (Élet) kerültek az élet apróbb-nagyobb dolgait számba vevő versek, amelyek sokszor az élet elviselhetetlenségéről szólnak, vagy épp a mocsoktól való megszabadulás vágyáról: "Jöhetne már ideje másnak. / A mocsoktól való tisztulásnak. / De nem jön, nem jön" (Cseresznyevirágzásra). A második fejezetbe (Hit) kerültek Teleki Bálint Istent kereső, Isten után sóvárgó darabjai, amelyek rendre arra futnak ki, hogy az élet elviselésének talán egyetlen lehetősége a hitben való elmélyülés (Krisztus felé). A harmadik rész (Táj) a természeti ihletésű darabok gyűjteménye. Ezek között is bőven akad finoman játékos, könnyed humorral megfogalmazott hasonlat, szókép: "Az őszelőnek is van valami bája, / Pont mint nagymamád szobája" (Őszelő). A negyedik rész (Mámor) az álmok és bódulatok ihlette gondolatok valósághű vagy groteszk leképezései (Déli álmok; Józan bódulat; Aludnál). Az ötödik fejezet (Halál) az elmúlással incselkedő versek foglalata (Minden rendben van); végül az utolsó rész (Költő-elődök) néhány Arany Jánosra, Adyra és Pilinszkyre visszavezethető gondolat versbe foglalását nyújtja. Teleki Bálint csiszolt irályú, ugyanakkor lendületes ritmusú, vonzóan olvasmányos lírája - a hullámok módján - szinte hátára veszi az olvasót, aki - ha hagyja magát a sorokkal, strófákkal, ritmussal, rímekkel könnyedén sodortatni - észre sem veszi, hogy most éppen valami nagyon komoly, fontos dologról van szó. A versek sodra, a szövegezés könnyedsége, melankóliába hajló őszies bája miatt nehéz megkülönböztetni a valóságos drámát a mímelt tragédiától. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"