Szilasi László regénye csak annyiban tekinthető történelminek, amennyiben a történelem, az emberekkel és közösségekkel megesett események sora egybefüggő narratívává formálható, valamint az a közösségi identitás megalapozása szempontjából is jelentésessé válik, minden más csak nyelvi játék. Szilasi korokon át vezeti olvasóit, II. Rákóczi Ferenc bukott szabadságharcától az 1848-49-es forradalomig jutunk el hektikus időbeli ugrásokkal, hogy majd évtizedekkel később érjen véget történetünk Kairóban (bár két kisregényről beszélünk, a történelem mégis összekapcsolja azokat). Száműzetésből indulunk, Rodostó néhány főre zsugorodott magyar kolóniájának utolsó tagjai úgy döntenek, végre hazatérnek Magyarországra, és végül „száműzetésben” ér véget történetünk, Kairóban, mikor is a pestis, az emberiség létét leginkább fenyegető betegség szakítja meg az események láncolatát, hogy végül a nyelv játékosan komoly és komolyan játékos feloldódásában forgácsolódjon szét a szöveg.