A tizennyolcadik század jelentős változásokat hozott a gondolkodás területén, amelynek folyományaként az átalakulás szinte minden területet érintett. Így jelent meg a korábbi szemlélethez képes valóban reformerejű hatásként az altruizmus és a gyengédség eszménye, amely a filozófiai magasságoktól a hétköznapi létezés szintjéig megjelent, legyen szó morálfilozófiáról, a barátság eszményéről, vagy a házastársak egymás iránt szeretetéről. E nagy erejű hatás természetesen manifesztálódott az irodalomban is; a szerző a korabeli magyar nyelvű művekben (regényekben és fordításokban) megjelenő új morálfilozófiai és antropológiai koncepciókat, ezek irodalommal való kapcsolatát és társadalomtörténeti vonzatait elemzi. Az első rész a téma elméleti hátterét tárja fel, érintve az érzés és érzékenység megjelenését a magyar irodalomtörténetben, és a különféle vonatkoztatható társadalomtörténeti modelleket. A második, inkább eszmetörténeti jellegű fejezet az altruista morál keletkezésével foglalkozik a morálfilozófia vezérfonalán haladva. A folytatásban kaptak helyet a műelemzések (Horváth Ádám, Christoph Martin Wieland, Gellert, Bessenyei György stb.), amelyekben az altruista morálra keres példákat a szerző, illetve ír azok korabeli befogadási módjáról, s ez utóbbi kapcsán az érzelmek szerepéről. A kiadványt epilógus, bibliográfia és névmutató zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"