Várkonyi Tibort számos írótársához hasonlóan „szobafogságra” ítélte a 2020-2021-es pandémia időszaka. Ekkor érlelődött meg benne a gondolat, hogy a Facebookon teszi közzé naponta megfogalmazódó gondolatait. Nem volt biztos abban, hogy az öncélúan gépbe írt gondolatforgácsok széles érdeklődési körre számítanak, de amikor már több százra nőtt a hosszabb-rövidebb elemző, elbeszélő írásoknak a száma, akkor úgy tűnt, egyre nagyobb az író olvasótábora a Facebookon. Több szempontból is érdemesnek látta a szerző, hogy folytassa „vállalkozását”, mert érezte, hogy ezzel a nyugalomra kényszerített szellemi energiáit formába tudja önteni, másfelől a szüleivel, édesanyjával való kapcsolattartás eszközévé is vált ez a módszer, mert vele meg tudta beszélni az írások érdemi tartalmát. Gyermekeinek és feleségének is fontos információs csatornává váltak ezek a bejegyzések, hiszen innen ismerhették meg még jobban a családfő magvas gondolatait. Miután hatalmasra duzzadt az írásmennyiség, Várkonyi egy zárt úgynevezett Gondolat-csoportban adta közre az írásait. 2021-ben arra döbbent rá, ebben az évben lesz félévszázados és ezt megünneplendő felkért a csoportból ötven olvasót, hogy válogassák ki a hatalmas anyagból azokat, amelyeket papíralapon is látni szeretnének. Így került együvé a kötet ötszáz írása, a válogatásnak voltak terjedelmi szabályai, de a szerző legfőbb kitétele a tartalomra vonatkozott, mert nem akarta, hogy aktuálpolitikai írások kerüljenek a kötetbe. Ennek megfelelően az élet hétköznapi, apró-cseprő eseményei (pl.: Gyermekfrász; Rendetlenséghívő; Kártyavárelmélet; Pénzvírus; Megoldás; Érdekemberek stb.) éppúgy szerepelnek a tárcaként is olvasható írások sorában, mint filozofikus gondolatfutamok az emberi természet mibenlétéről, hitről és Istenről, lélekről és lelketlenségről (Emléksodrás; Első parancsolat; Isten imádkozik; Mit szólnak stb.). Témák köré csoportosítani az írásokat lehetetlenség, hiszen a szerző mindenről ír, ami foglalkoztatja, az élet kérdéseiről, értelméről, avagy értelmetlenségéről, a kapcsolatokban rejlő megtartó erőről, vagy éppen a megcsalattatásról stb., ennek megfelelően olyan széles spektrumot pásztáz, amelynek anyagát közös vezérgondolattal lehetetlenség fejezetcímek alá rendezni. Időnként beidéz klasszikus szerzőket (pl.: Márai Sándor, Vekerdi Tamás és mások) és ezek az idézetek képezik az egymásba fonódó történetek összetartó „kovászát”. A szerző derűs optimizmusát, humorát és hitét az olvasók széles körével érdemes megismertetni. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"