Az izgalmas kérdésfeltevésből kiinduló etnográfiai monográfia szerzőjének figyelme a kortárs kelet-közép-európai vidéki életvilágok átalakulására, illetve a lokális társadalmak működési mechanizmusaira irányul. Eitler Ágnes azt vizsgálja kortárs vidéki közegben, hogy a népi kultúra milyen szerepet játszik a lokális társadalmak szervezésében, valamint hogy milyen keretek között viszik azt az elsősorban „hagyományőrzőként” tevékenykedő egyesületek. A kötet vállalása tehát a népi kultúrára reflektáló, azt megőrizni szándékozó, s ezáltal tovább is gondoló helyi társulások működésmódjának feltárása. Vagyis azt vizsgálja, hogy a ma embere mit tekint népi kultúrának, hogyan viszonyul ahhoz. Ebben a szelekciónak nagy szerepe van, valamint a kutatásokra reflektáló laikus gyakorlatoknak. Mégsem beszélhetünk csupán művi, kimerevített panoptikumról, mivel ezek az egyesületek maguk is hozzájárulnak a kortárs vidék kultúrájának alakulásához. A monográfia nyitó fejezete tudománytörténeti összefoglalóval kezdi az értekező részt, majd a fontosabb kérdések és módszertani belátások ismertetése következik. Ezután esettanulmányokat kapunk, melyek módszeresen feldolgozzák az átalános részben feltett kérdéseket.