A népi kultúra színre vitele, bizonyos elemeinek kiemelése térségünkben egyidős annak „felfedezésével”. Szorosan összekapcsolódik az etnográfiai kíváncsiság megszületésével és a néprajztudomány kialakulásával, illetve elválaszthatatlan a közép-kelet-európai nemzetté válások folyamatától. A színre vitel mindenkor a helyi szándékok és a külső hatások összjátékaként történt meg, és a „népi kultúra” képe összetett értelmezési szerkezetté vált az idő előre haladtával, politikai, társadalmi, gazdasági és szociokulturális folyamatoktól érintetten. A kötet a népi kultúra színre vitele mögötti társadalmi mozgatórugók azonosítását és elemzését vállalja. A megfigyelés terepét olyan kortárs vidéki terek adják, amelyekben a színre vitel igénye a 20. század derekától napjainkig képes volt időről időre társulásokat életre hívni. A kutatás idejében főként egyesületként működő csoportok szervezett tevékenységüket saját maguk leggyakrabban „hagyományőrzésként” határozzák meg, melyet az adott helyhez kötődően végeznek. A vizsgált lokális társadalmak számára a népi kultúra színre vitele már jól ismert minta, recept, a helyi tudás része volt a 20. század során. Erre egy olyan új társadalmi formáció épült az elmúlt évtizedekben, amely az aktuális igényekre recens eszközökkel igyekszik felelni. Magán hordozza mintegy születésének kontextusaként a pályázatalapú kultúraszervezéshez köthető versengés jegyeit, mely a kortárs vidék átalakulásának meghatározó lenyomata.