Szív, kereszt és kard, körző és szögmérő, öt- vagy hatágú csillag, rózsa, liliom és gránátalma, hal, sas és oroszlán – pusztán néhány kiragadott fogalom az emberi nyelv lenyűgöző tárházából, melyek túlmutatnak puszta szótári jelentésükön: jelképes értelemmel bírnak. A jelkép, a görög szümballó, összerak szóból származó, a jelentések rendszerszerűségére utaló szimbólum használata az ember kiváltsága. A jelkép szorosan kötődik a képhez - az elvont, gyakran transzcendens fogalmakat a tárgyi vagy élővilág elemeivel kapcsoljuk össze, így jutunk el valami mélyebb, titkosabb jelentéshez. A nyugati műveltség - más kultúrákhoz hasonlóan – rendkívül gazdag szimbólumokban, melyeknek csak egy része található meg egyéb szellemi régiókban, vagy ha ismerik, eltérően értelmezik. A Larousse könnyen kezelhető, szépen tipografált kislexikona rajzok, fekete-fehér reprodukciók gazdag tárházát felsorakoztatva a nyugati műveltség jelképvilágába kalauzolja el az olvasókat tartalmas, olvasmányos ismeretterjesztő szócikkek segítségével. A címszavak alá (a jelképes értelmet definiáló, az alapvető ikonográfiai jellemzőket bemutató szövegrész után) alfejezeteket rendeltek a szerkesztők, így egy-egy jelkép egész művelődéstörténeti hatósugarát is könnyebben feltérképezhetjük. A régiségben a férfiarcot megkülönböztető, a hatalmat és bölcsességet jelképező szakáll kapcsán pl. nem csupán a férfias és királyi szakállról olvashatunk, de a szent és prófétai szakállról, a tiszteletre méltó és a tiltott szakállról, a filozófusi és lázongó szakállról egyaránt, ami jól érzékelteti, hogy a jelképek hogyan szövik át, alakítják mindennapjainkat. Tegyük hozzá, a lexikon, mint minden efféle orákulum, bohókásan pontatlan: az álszakáll ugyanis hiányzik... A nagyobb általános gyűjtőkörű könyvtárak mellett a fiatalabb korosztályokat kiszolgáló könyvtárakban is hasznos kézikönyv lehet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"