Herceg János délvidéki író Szikkadó földeken című regénye 1954 őszén 79 folytatásban jelent meg az újvidéki Magyar Szó című napilapban, könyv alakban most jelenik meg először. A történet 1944 októberében kezdődik a bácskai síkon, Halmosi Zoltán birtokán. A tekintetes úr sietve csomagolja össze értékes ingóságait, hogy elmeneküljön a közeledő szerb partizánok elől. Birtoka a cselédségre marad, irányítását a csakugyan megérkező partizán parancsnok az uradalom gépészére, Csonka Miklósra bízza, akiről tudja, hogy a háború előtt részt vett a munkásmozgalomban. Miklós az elvek embere, aki felelősségvállalása mellett is folyton kételkedik döntései helyességében, miközben a felesége arra ösztökéli, használja ki a politikai fordulattal előttük megnyíló lehetőséget a meggazdagodásra. Az asszony úgy véli, férje mozgalmi múltjával és jelenlegi megbízatásával megcsinálhatja a szerencséjét. A sokszor tétovázó, halk szavú, de eszméiért kiálló Miklós ellentétpárja a kétévnyi magyarországi munkaszolgálatból hazatérő, földre éhes Csólics Dusán, aki ki akar kanyarítani magának néhány holdat a Csonkára bízott Halmosi-birtokból. Csonka Miklós és az agresszív, erőszakos Csólics Dusán összeütközése elkerülhetetlennek látszik. Ráadásul amíg Csólics Magyarországon munkaszolgálatos volt, finom érzelem szövődött Miklós és a szerb férfi felesége, a szép és érzékeny Milka között. A regény helyszíne, a pusztai uradalom voltaképp olyan az író számára, mint egy laboratórium, ahol izolált körülmények között demonstrálhatja az új szocialista világ létrejöttét. Ebben a születő világban összecsapnak a régi rend gondolkodását és az új világ eszméjét képviselők, hogy aztán megjelenjen az új típusú ember, Pelle Gyuri, aki a birtok intézője lesz. Herceg János nagyobbára az ’50-es évek irodalompolitikai elvárásainak megfelelően alakítja a történetet, ilyen értelemben a regény több helyen sablonos, sematikus, ugyanakkor érzékelteti az újonnan születő világ ellentmondásait is, például a duhajkodó, részegeskedő szovjet katonák epizódszerű szerepeltetésével vagy az egyenlőség jelszava mögül is föl-föltűnő szerb-magyar ellentét érzékeltetésével. Herceg János tehát nem egyszerűen az új szocialista társadalom megszületését akarta szemléltetni a regényével, de föltett néhány akkor is, azóta is eleven kérdést, így az egyéni és a közösségi célok divergenciájáról, a pusztán maradás biztonsága vagy a városba költözés bizonytalansága közötti dilemmáról, a hagyományos küzdelmes paraszti munka és a felelős döntéseket kívánó, önálló életforma közötti választásról. A biztonságos vegetálás vagy a kockázatos változtatás dilemmája is megjelenik a történetben, amely – az utószót író Berényi Emőke szerint – többet árul keletkezése koráról, mint az évtizeddel azelőtti cselekményidőről. Herceg János regénye az ’50-es évek elején formálódó szocialista realizmus tipikus produktuma, mégis az író gazdag munkásságának irodalomtörténeti értékű darabja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"