Sokszorosan összetett témának, a magyarok és zsidók közötti kapcsolat huszadik századi alakulásának szentelte most megjelenő kötetét Kőbányai János. Teszi ezt egy szintén sokrétegű - tehát a célnak a lehetőségek keretei között leginkább megfelelő - médiumon keresztül: a Nyugat, illetve a Mult és Jövő című folyóiratok történetének, vizsgálatának tükrében, hiszen "...a folyóiratok elbeszélésében még feltáratlan mélységélességekkel ábrázolhatjuk történelmünket - különösen annak modern korszakát" - írja a fülszövegben. Az első részben az asszimilálódó, a magyar kultúrában és közéletbe egyre inkább részt vevő zsidó értelmiségről ír, majd Patai József műfordító, szerkesztő munkásságának és élettörténetének (1882–1953) példáján szemlélteti az ortodox vallásos közegből a magát magyarnak valló szerző státuszáig tartó ívet. A folytatásban olvashatunk arról, hogy mi volt a válaszreakció az egyre erősebb asszimiláció, beolvadás tendenciájára, mi volt a magyar-zsidó értelmiség jellegzetes útja, milyen lehetőségek álltak előttük az adott kulturális és politikai környezetben, körvonalazza a magyar modernitás lényegét (a Nyugat és a vele szembeállított, Patai szerkesztette Mult és Jövő tükrében), hogyan működött a két folyóirat a Monarchia korától a második világháborúig, végül pedig szó esik arról, hogy milyen hatással voltak a mai köztudatra, és alkotóik közül kik kerültek be az irodalmi kánonba. A színvonalas, gondosan jegyzetelt, részletes mutatóval záruló, fekete-fehér képekkel illusztrált, a maga kategóriájában hiánypótlónak számító, komoly szakmunka helye ott van minden irodalomtörténeti gyűjteményben, és a nagyobb általános gyűjtőkörű könyvtárak polcain is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"