A második világháború idején látott napvilágot (Bácsjózseffalva, Zenélő-kút Könyvműhely, 1943) Németh Kálmán atya könyve, melyben a bukovinai székelyek Magyarországra telepítésének történetét jegyezte fel. A ferences szerzetes - aki 1930-tól a bukovinai székelyek lelkipásztora volt - 1941-ben a népcsoport Magyarországra történő telepítésének egyik szervezőjeként tevékenykedett. Művében nyájának a háború vérzivataros ege alatti hányattatásait örökítette meg, amikor a Kárpátoktól keletre élő magyar néptöredék a budapesti kormány hathatós támogatásával új hazára lelt a visszacsatolt Bácskában - akkor még nem sejthették, hogy csak időlegesen. A fekete-fehér képekkel illusztrált fejezetekből megismerhetjük a bukovinai székelyek történelmét, szokásait és életmódját, de a szerző vall saját lelkipásztori tevékenységéről is. Ebben olyan különösen megrázó részek is olvashatók, mint Németh Kálmán bírósági pere, melyet a román hatóságok "irredentizmus vádjával" indítottak ellene, vagy a józseffalvai tűzvész, melynek során az egész település elpusztult, s magyar városok, főrendek, képviselők vállalták fel az újjáépítést.