A meglehetősen szokványos jelképet sugalló cím és a túl általános alcím nem tájékoztat arról, milyen szerzői kör műveiből, milyen szempontok szerint készült a válogatás. Az előszó is mindössze annyit közöl, hogy 22 szerző 77 versét tartalmazza az antológia, amelyet az egykori vajdasági Új Symposion folyóirat versrovatának szerkesztője, Bozsik Péter állított össze. A java részt ismeretlen nevű költők arra engednek következtetni, hogy pályakezdő verselők munkái olvashatók a kötetben, akiknek java része a hagyományos, kötött formájú lírát műveli. Akár pályakezdő, akár érezhetően rutinosabb költőkről van szó, mindenképp található közöttük néhány erőteljes tehetség, olyan szerző, aki fölfigyeltető darabokat közöl. Bakó Judit szuggesztív hatású, erős impressziókra épülő versben írja le, milyen a rekkenő nyári forróság (Az örök menetrend). Czifra Adrienn érzékeny és a műfaj szabályaihoz ragaszkodó haiku-formában versel (Haikuk); a Davida álnevű szerző öniróniában tobzódó groteszk monológgal (Pszichológusnál) hívja föl magára a figyelmet. Az élet szomorú mozzanatait, a leépülés és az elmúlás etapjait remek ritmusérzékkel jeleníti meg Finna Csaba (Felnevelt árva; Minden egyes nappal…; Vének dala). Csaknem fölolvasásnak hat a nominatív stílus képviselőjének, Göldner Ildikónak a munkája (Gyermekkori snitt), amely szinte egy fotósorozat bemutatásával, egy-egy főnév, melléknév pontos, kifejező szekvenciába sorolásával hordozza szerzője emlékképeit. Izgatott és izgalmas pillanatképeket torlaszt egymásra Kovács Róbert (Egy perc, amíg nem figyelsz…), hogy aztán a sejtelem homályát még sűrűbbé tegye verse végén. Orbán Bernadett erőteljes képekkel, hatásos metaforákkal jeleníti meg érzelmeit (A hajótörött). Mások mellett nála is érezni, kialakult formanyelvű költő: „Lágyan karmolta gyomromba a boldogság / Pőrén őszinte, gyermeki mosolyát. / Százezer napfényszilánk kergetőzik a Dunán, / És én leskelődöm szívem kulcslyukán” (Deja vu). Historikus hangulatot ábrázol Pápai Elvira Alexandra (A király szava szent!; A hercegek büntetése); nagyobb formákkal, poémákkal próbálkozik Pető Zsolt Csaba (Krakkóból haza; Lándzsa és ecet); nem kiábrándultan, csupán a tárgyilagosság szenvtelenségével szól a köznapok világáról Sági Ferenc (Örs vezér téri hangulatok). Vagyis az ismeretlen szerzői körből, ismeretlen szempontok szerint válogatott antológia versanyaga mindenképp biztató lehet, ha csakugyan pályakezdők műveit adja közre. A pontosabb tájékozódás kedvéért elkelt volna a kötet végén legalább egy szerzői ki kicsoda, netán a szerzőket és eddigi munkásságukat bemutató utószó. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"