Az aradi író Örkény István egyperces novellái műfajának folytatója; ő maga „grobszurdok” és „minellák” elnevezéssel illeti kisprózáit – a groteszk és abszurd szavak összevonásával, illetve a mini novellák műfaji megjelölés rövidítésével. És csakugyan, legtöbb írása néhány bekezdésnyi terjedelmű, és szinte valamennyi az élet abszurd vagy groteszk jelenségeire világít rá. Az Itthon hazalátogató hőse legújabb típusú dzsipjével és vagyonával dicsekszik odahaza, csak éppen a régi kútvíz ízét szeretné magával vinni távoli otthonába. Az ismeretlen játékos kosárlabdázója már annyi bajnokságot nyert, hogy maga is ráunt a sikerekre, később mégis „az ismeretlen játékos” szobrát mintázzák meg róla. A Tehetség fiatal énekese is sikert sikerre halmoz, de miután egy világsztár megdicséri a hangját, megfelelni vágyó igyekezetében folyton hamisan énekel. A vég című írás meg afféle süketek párbeszéde, a félreértések abszurdja. Juhász Béla valamennyi rövidke írása egy-egy életből ellesett jelenet, egy-egy pillanat kimerevített képe, és mind arról tesz tanulságot, hogy az állítólag „szürke” hétköznapok telis teli vannak kacagtató, siralmas vagy éppen tragikomikus, de mindenképp abszurd helyzetekkel. Köznapi emberek, szokványos szituációk, jelentéktelen események sorakoznak a kötetben, mégis valamennyi abszurd és groteszk csattanóval zárul, miközben a történet megmarad a realitás dimenziójában. Témái között föltűnik a szerelem (Szerelem 1., 2.), az állatvilág (Állati morzsák) vagy épp a kettő különös kombinációja (Végzetes ölelés; Idill az ágyon). Érdekes módon akad az írásai között szinte képversnek ható (A csend; Házasságmodell), továbbá dramatikus írás, egyfelvonásos jelenet (A kilencvenhármas; Szemetesek), miközben egészen természetes módon kipellengérezi az ember jellemhibáit, gyöngeségeit, köznapi esendőségeit (Emberek vagyunk; Honvágy). Ugyanakkor Juhász Béla írásai korántsem valamely erkölcsi nézet puszta illusztrációi, nem moralizáló példázatok vagy tézisnovellák, a szerző nagyon is ad az árnyalatokra, a realisztikus környezetrajzra, néha meg egyenesen lírai hangot üt meg. A kötetben helyet kapott mintegy kilencven, inkább rövidebb, mint hosszabb prózai művet a szerző öt csokorba kötötte, ezek rendre egy-egy klasszikustól vett mottóval kezdődnek, a szerzőik – jellemző módon –: Örkény István, Karinthy Ferenc, Antoine de Saint-Exupéry, Ray Bradbury és Márai Sándor. E névsor sokat elárul, hogy a köznapok abszurdjainak fölfedésében kik voltak szellemi példaképként az író segítségére. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"