Amennyire eredményes volt az amerikai propaganda a nácizmussal szemben, olyan sikertelen volt egy ideig 1945 után, a hidegháború korszakában a baloldaliság, a szocialista világgal, a kommunista rendszerekkel. Ronald Reagan föllépéséig, az 1970-es végéig az ideológiai harc baloldali térfelén állók el tudták hitetni a világgal, hogy a "haladó", a "modernizálódó" szocializmus képviseli a világot előre vivő erőt. Mindez nagyjából zavartalanul folyt Reagan elnök koráig, aki azután egyértelművé tette, hogy a Szovjetunió a "gonosz birodalma". Innét számítható az az ideológiai kiegyenlítődés, amely fölszámolta a baloldal egyértelmű fölényét a világ értelmiségének gondolkodásában. E kiegyenlítő munka fontos eszköze, orgánuma volt az amerikai Commentary című folyóirat, amely 1945. évi alapításakor még az amerikai zsidó értelmiség fóruma volt, majd a kommunistaellenes neokonzervatív erők egyik legfontosabb szellemi műhelyévé és orgánumává vált. A kötethez bevezetőt író Joshua Muravchik szerint a neokonzervativizmusnak két ága alakult ki. Az egyik a Lyndon B. Johnson elnök által képviselt "Nagy Társadalom" eszméje szerint az amerikai belpolitikára koncentrált, a másik a Norman Podhoretz neve által fémjelzett irányzat a nemzetközi ügyekre, a hidegháború problémáira fókuszált. Ez utóbbinak volt szócsöve a Commentary. A kötet az ebben a folyóiratban 1956 és 1998 között megjelent írásokból 15 tanulmányt, esszét, elméleti cikket tartalmaz. Ezek az írások – a kiegyezésre hajló Carter elnökkel szemben – azt tudatosították, hogy a kommunizmustól igenis tartani kell, ellenezni kell, föl kell venni az ideológiai harcot vele. Ez a szembeállító eszme gyakran George Orwell 1984 című regényének mondanivalójára alapozta üzenetét, arra a könyvre, amely az amerikai konzervatívok szerint a gonoszság fogalmát politikai kategóriává tette. Amerika – vietnami veresége után – eltökélte, hogy újra nem áldoz föl emberi életeket, a hidegháborús harcot az ideológiák frontján kell megvívni. E harc fegyverzetéhez tartozott a Commentaryban megjelent és most az antológiába beválogatott 15 írás. Az első négy cikk (Az ellenség természete összefoglaló cím alatt) az 1950-es, 1960-as évekből származik, és bemutatja, hogyan vetődött föl a lapban a kommunizmus témája a magyarországi ’56 és a vietnami háború között. Az utolsó két írásmű (Győzelem után összefoglaló cím alatt) a hidegháború utáni időkre, az 1990-es évekre datálódik, és a hidegháborúra, mint szellemi hagyatékra tekint vissza. Az előzmények és az utókor között, azaz 1976 és 1984 között született kilenc tanulmány, esszé, cikk (Az enyhülés ellen; Stratégiai szembenállás fejezetcímek alatt) a legérzékenyebb időszak dokumentumai. E két részben ilyen sokat eláruló tanulmánycímekkel találkozunk: Miért gondolják a szovjetek, hogy megnyerhetik a nukleáris háborút?; Diktatúrák és kettős mérce; A jelenlevő veszély; A globális szovjet stratégia; Hogyan tartsuk féken a szovjeteket?; A mai totalitarizmus. A kötet végén megtalálható a 15 cikk szerzőit bemutató életrajzi kislexikon. Jellemzően számos kelet- és közép-európai származású található közöttük: John Lukacs, Nathan Glazer, Vlagyimir Bukovszkij, Richard Pipes, Adam Ulan. A Commentary antológiája jóval több, mint egy történelmi korszak – a hidegháború – másodlagos forrásainak gyűjteménye, mai globális korunk politikatörténeti szempontú értelmezésének segédlete is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"