Az 1800-as évek második felében élt, amatőr és hivatásos régészeket adó erdélyi nemescsaládból származó szerzőnő könyve először németül jelent meg 1894-ben, Jénában. Jelen kiadása az eredetileg Argentínában, 1972-ben kiadott fordítás reprintje. A kötet három nagy részből áll. Első egysége a mai történetkutató, Jáki Gábor munkája: Torma Zsófia életét, ásatásait és elméleteit foglalja össze. Ezt követi a Torma-mű fordítása - az egykori emigráns sumerológus, Foyta István munkája -, végül újfent Jáki tekinti át a könyv eredeti ediciója óta eltelt évszázad e tárgyú fejleményeit. A mű témáját röviden, velősen foglalja össze fordításban kapott címe. Torma Zsófia, a napjainkban népszerű egyik elmélet előfutáraként, azt próbálja bizonyítani, hogy az általa a turáni (türk-tatár) népek közé sorolt sumérok, többek közt a trójaiak közvetítésével, mint az ősi trákok voltak jelen az egykori Daciában is. (Trójai fejtegetései szerezték meg számára az Iliont kiásó Henrich Schliemann érdeklődését is.) Torma azt is valószínűsíti, hogy a székelyek és ősmagyarok, mint keleti eredetű nép, szintén rokonságban álltak a belső-ázsiai eredetű sumérokkal. Elméletét, melyet - leletei mellett - döntően mitológiai, művészettörténeti, nyelvhasonítási adalékokkal igyekszik alátámasztani, a 20. században többféleképpen gondolták tovább. Romániában a trák-dák-géta-gót kontinuitás egyik bizonyítékát látták "romanofilizmusában", míg nálunk a sumér-magyar rokonság hívei nyertek tápot gondolataiból. Ez utóbbi folyamat produktuma Jáki Gábor második, az újabb sumér leleteket ismertető írása is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"