A transzilván életérzés, a későszocialista romániai irodalmi és kulturális élet elevenedik meg a Franz Hodjakkal folytatott beszélgetésből. A neves íróval és költővel Király Zoltán és Szenkovics Enikő ült le, hogy gyermekkorától kezdve fiatal évein át az irodalommal való megismerkedésen keresztül eljussanak a romániai rendszerváltásig, a diktatúra bukásáig. Franz Hodjak erdélyi németként a kisebbségi életmódot már gyermekként megismerte, de kiskamaszként ennél is kijózanítóbb dolgokra kellett rájönnie. Anyjuk ugyanis a tizenéves Franznak ekkor mesélte el, hogy apjuk a két világháború között nem csupán a nemzetiszocialista eszmék bűvkörébe került, de a helyi szervezet oszlopos tagja, később vezetője lett, a zsidók deportálásáért is ő volt felelős városukban. Az apa, a náci diktatúra árnyéka rávetült a fiatal íróra, aki a kommunista állam első éveiben még őszintén hitt az új világban, ahogy oly sokan az erdélyi magyarok és románok közül. A kötet kelet-közép-európai körképként a kortárs magyar és román kulturális élet színe-javát fellépteti, a kötet szerkesztői nagy gondot fordítottak arra, hogy minden egyes szereplő, akit Hodjak felidéz, egy lábjegyzet formájában pontosan meg legyen jelölve. Így egy anekdotikus köntösbe csomagolt irodalom- és művelődéstörténeti tabló kezd lassan kibontakozni, melynek alapját a többnyelvűség, a szocialista világ, valamint az irodalom köztársaságán belüli kölcsönös elfogadás jellemzett.