Horváth Barna református esperes középiskolás korától fogva, vagyis az ’50-es évek elejétől kezdve az ezredfordulóig – lelkészi, tanári és közéleti munkássága mellett – mindvégig foglalkozott irodalommal, maga is alkotott szépirodalmi műveket, illetve írt irodalmi tárgyú tanulmányokat, esszéket, kritikákat, riportokat, irodalomnépszerűsítő cikkeket. A fia által sajtó alá rendezett és a találó Irodalmi kaleidoszkóp alcímet viselő kötet időrendben tartalmazza Horváth Barna irodalmi műveit. Első írása, a Hadd menjek, Istenem! (1951) című kisregény az érettségiző diák munkája, amely a Titanic óceánjáró 1912. áprilisi katasztrófájáról szól. Az Őszi séta (1952) című lírai jegyzetben az iskolaváros, Sárospatak hangulatát örökíti meg a Rákóczi-vár, a Bodrog-part és az Iskolakert érzékletes leírásával. A szárnypróbálgató tollforgató írt történelmi színművet, realista novellafüzért, az ’50-es évek elején több műnemben és műfajban kipróbálta magát. Számos rövid írása született a magyar literatúra jeleseiről; már az ’50-es évek derekán fölfigyelt a pályakezdő Sánta Ferenc indulására (Tizenöt isten), aztán Déry Tibor G. A. úr X-ben című regényére (Találkozások Déry Tiborral), Juhász Ferenc akkori verseire (Juhász Ferenc költészete), Tatay Sándor és Molnár Géza prózájára (Ének a szőlőhegyről; A szerelmes kisinas). Vagyis Horváth Barna jó érzékkel, biztos ítélőképességgel figyelt föl az ’50-es években a sematizmussal megküzdő, megújuló magyar irodalom születő értékeire – elsősorban azokra, amelyek a népi irodalom folytatását, továbbélését jelentették. A szerző – aki maga is hónapokat töltött börtönben 1956 után – megörökítette a kádári megtorlás kegyetlenségét, pontosan rögzítve őrizetbe vétele pillanatait (1957. november 12.), a fogság dermesztő atmoszféráját (Látomás). Az 1960-as években íróportrékat készített, megörökítette Veres Péter, Szabó Lőrinc és Komlós Aladár alakját; fordított angolszász költőket (Henry Langfellow, E. A. Poe), foglalkoztatta a nagy finn író, Mika Waltari munkássága (Mika Waltari regényei), és számos irodalmi értékű jegyzetben örökítette meg lelkészi munkáját (Papok, hétköznapok; Segítség). A szerző fia, a kötet összeállítója számos levelet, naplójegyzetet, alkalmi verset, emlékező írást, író-olvasó találkozóról szóló beszámolót is fölvett a gyűjteményes kötetbe, amely az egész életében literátus érdeklődésű, írói hajlamú református lelkész munkásságának áttekintését adja a pályakezdő zsengéktől a határozott esztétikai karakterű, érett művekig. A kötethez gondosan összeállított jegyzetapparátus és archív fotók sora tartozik. A kiadványnak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében helyismereti jelentősége is van. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"