A dualizmus és a két világháború közötti időszak egyik legtermékenyebb építésze volt az Eperjesen, evangélikus családban született Sándy Gyula. Édesapja festőművész és egyik nagybátyja, Ferenczy István a hazai szobrászat kiemelkedő alakja volt. Tanulmányait is evangélikus iskolákban kezdte, majd a Műegyetemen szerzett építész diplomát, ahol többek között a hírneves Steindl Imre és Pecz Samu voltak mesterei. A historizmus fénykorába és a műemlékvédelem hőskorába „csöppenő” Sándy a középkori építészet elszánt híve, Steindl Imre mellé szegődött aki révén még hallgatóként néhány kőfaragó tervével részt vehetett az Országház építésében. A fiatal építésznek erős hivatástudata mellett szenvedélye volt a fényképezés, így az általa tervezett épületeket építés közben is fotografálta, dokumentálta. Részt vett számos hazai és nemzetközi pályázaton is, többnyire egyedül, vagy barátjával, Foerk Ernővel közösen, melyeken számtalan díjat és elismerést nyert. Műemlék-felújítások mellett rengeteg épületet tervezett, köztük fővárosi, illetve Pest megyei evangélikus templomot, iskolát, egyéb közösségi intézményt, köztük a fő művének is tekinthető - a könyvborítón is látható - Széll Kálmán téri Postapalotát (1923–1926).