A Kairosz Kiadó Féltett kishazák címmel sorozatot indít, amely a lírai közelítésmód és a szociografikus-riportszerű ábrázolás sajátságos elegyével kívánja felmutatni írástudók belső kis világát, különböző, gondosan számon tartott, féltett „kishazáit”, magyar városrészeket, kistelepüléseket, tájakat. Ezek azok a bensőnk zugaiba rejtett-óvott vidékek, amelyek különösen fontosak számunkra, amelyekhez az ember gyermek- és ifjúkora vagy életének hosszabb szakasza fűződik. A nyitókötet Domonkos László történészé, aki Szeged munkáskerületébe, Rókusba kalauzolja olvasóját. A fekete-fehér archív fotókkal és egy középkori metszettel illusztrált kötetben jó elosztásban keverednek a városrész történelmével a személyes emlékek. Domonkos családja a Délvidékről menekült Szegedre, s a szerző itt volt gyermek, kamasz és a rock and rollért, a Szabad Európa Rádió Teenanger partyjáért rajongó fiatal, hogy most újra visszatérjen „Szeged Angyalföldjére”, ahogyan nevezi a többitől elütő, bohém városrészt. A negyed eredetileg a főváros felől érkezők miatt jött létre az 1700-as évek közepén. Az 1738-as, több mint félezer halottat követelő pestis két fogadalmi kápolnát is hagyott maga után: a Budai kapu mellé épített Szent Rókus tiszteletére emelt, később templommá alakított lesz az új városrész névadója. A pesti országút közönségét „könnyűvérű rókusi csárdáslányok” várták, de volt itt városi kivégzőhely is, meg kukoricaföldek, mert minden valamirevaló háznak volt disznóólja, ami alapja volt a Pick és Herz-féle szegedi szalámi megszületésének. A gyermeki képzeletvilág centruma a Mars téren (később Marx tér) felállított cirkusz. De egy-egy rövid gondolatfutam erejéig a szerző megemlékezik a titokzatos Búvár-tóról is, ahol még tehenek legeltek, és a ruhagyár, ecsetgyár, gumigyár, kendergyár és gyufagyár árnyékában öregek ültek ki a rosszul kövezett járdák és salakos utak mellé a padokra, és a két focipályán olyan ászok nőttek fel, mint a válogatott Sándor Csikar. Itt van aztán a táskaleves, a szappanfőzés, a fuharosok és a galambászás is, ami a műben többször is idézett Bálint Sándor szerint a kártyánál, bornál, dohányzásnál is nagyobb szenvedély volt errefelé. A szépirodalmi igényű kalandtúra nemcsak helytörténeti gyűjteményekbe ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"