A par excellence költő P. Papp Zoltán 1991 óta megjelent hét verses kötetéből ad szigorúan rostált válogatást e kiadvány, ami azt jelenti, hogy a ’70-es évek végétől napjainkig tart a versek fölötti szemle. Rendkívül találó ilyen szempontból is a kötet címe, hiszen nemcsak egy költői mű időrétegeit fejti föl, hanem utal arra is, hogy a lírikus – az építészekhez hasonlóan – pontosan megtervezi költeményei fölépítését, és halálos biztonsággal helyezi egymásra a versépítmény elemeit, rétegeit. P. Papp Zoltán ugyanakkor szigorú költő is, aki ugyan kitűnően ismeri a költészet minden csínját-bínját, mégsem csapong korlátlanul a versformák és kifejezésmódok között, hanem fegyelmezetten, mértéktartó tudatossággal alakítja, formálja, csiszolja a maga poétikájának rendjét, amelyhez azután ragaszkodik is. Pályája kezdetén már erőteljes gondolati versekkel jelentkezett, ám a gondolatiság elmélyült személyességgel párosult, vagyis vált hitelessé (Állandóság). Éles tekintettel figyeli a világot, minden apróságot észlel, és a megfigyelt jelentéktelenséget a vers rangjára emeli, üzenetté formálja, jelentésessé teszi: „a sirályok is ott keringenek / ahol a víz örvényt szül (…) a gyémántba csak a fény hatol / de az is megbomol” (Gradiensek). Vagyis az élet köznapi apróságait képes lírává absztrahálni (Metróban; Óravázlat; Passzív tendenciák). Erős gondolatisága nem egyszerűen mondanivalójában, témamotívumaiban nyilvánul meg, hanem abban is, ahogyan gondolattársításokra építi – vagyis rétegezi – verseit, miközben eredeti képeket (hasonlatokat, metaforákat, alliterációkat stb.) használ. Az Erzsébet hidat úgy láttatja, mintha két hárfa áthajolna a víz fölött (Erzsébet híd), a látott nyomort így festi le: „Keréknyomra fűzött sikongások, / földbe döngölt fohász. / Rontás és métely turbékol, / gőgösen szaporodik” (Városnézőben). Erőteljes, extenzív képei igen változatos, költői eszközökkel nyernek formát, amit a költő tovább erősít gondolatritmikus ismétlésekkel, refrénekkel, alliterációkkal. Ugyanakkor tud bravúrosan szűkszavú is lenni, a kevés szóval sokat mondás mestere (Utazó; Kezdetben volt…; Erőnyerő; Szavak). És miközben az olvasót magával ragadja ez az erőteljes gondolati költészet és nyelvi kifejezőerő, nagyon oda kell figyelnie a mondandó rétegezettségére is. P. Papp Zoltán ugyanis tágas asszociációs íveiben egymástó talán messze álló, de gondolatilag összetartozó motívumokat fog egybe (Mi múlik; Hamulékony portünet; Ha lennék). Vagy épp új relációkat, gondolati kapcsolatokat, képzettársításokat fedez föl. P. Papp Zoltán sokrétegű költészetéről, mesteri poéziséről, munkásságának időképéről ad összegzést ez a válogatás, amely az Ünnepi Könyvhét kiadványaként jelent meg, és amely kortárs költészetünk nagyra becsülendő értéke. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"