A kötetben eredetiben és magyarul olvasható legendák és traktátusok mindegyike a kísértésbe vitt, bűnbe esett és kétségbeesett ember toposzára épül. A kísértés az embert a benne lappangó rossz hajlamokon, gondolatokon keresztül éri, az „ördög” ezeket a romboló erőket hozza felszínre: néhol csak kísértő gondolatként jelenik meg, máshol valakit „küld”, de van, hogy személyesen is színre lép, sőt, az ember paktumot is köt vele. A kísértés, bűnbeesés és eszmélés között eltelő időben a szereplők mintha varázslat hatása alatt állnának. Egy idő múltán azonban magukhoz térnek, és ekkor indul el az a folyamat, amelyet ma önreflexiónak nevezünk: a legendákban a ráeszmélés, reményvesztés, kétségbeesés és az abból való kilábalás – itt a kegyelemben részesülés – folyamataként ábrázolódik. A halállal való szembesülés másképpen tart tükröt az embernek. Szembesülnie kell nemcsak halandó voltával, hanem jóvátehetetlennek vélt bűnei sokaságával is, s ebben az állapotában kell megküzdenie a kétségbeesés gyötrő kísértésével. A kötetbe került, 15–16. században népszerű középholland szövegek mellé felvettük a legendák néhány latin forrását vagy változatát is, amelyek hathattak a középholland variánsokra.