Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
20%
Teljes leírás
A több mint egy évtizede, 2009 októberében elhunyt Reimholz Péter azon ritka építészek közé tartozott, akik teoretikusan is foglalkoztak szakmájukkal, hivatásukkal - sokat gondolkodott, írt. Bár hivatalosan sohasem publikált, épületeit és elméleti munkásságát mindvégig a szakma érdeklődése kísérte. Ezért is üdvözlendő a Terc gondozásában megjelent vaskos és nívós kötet, amely munkásságáról ad számot. A második világháború utáni magyar építészet ún. nagy generációját (Janáky, Szendrői, Szrogh, Jánossy, Zalaváry, Jurcsik) követő középgenerációhoz tartozott. Szakmai törekvései közül legfontosabbnak azt lehet tekinteni, hogy a magyar építészet fővonalának szerves folytatását tudatosan vállalta, személyét, alkotásait mestereihez igyekezett viszonyítani. Szerencsés módon, személyes fejlődése párhuzamos volt az építészet világméretű változásával, és figyelme egye inkább afelé a kérdéskör felé fordult, hogy a hazai viszonyok által determinált, rendkívül alacsony színvonalú megvalósítási lehetőségek ellenére, elfogadható minőségű épületeket hozzon létre.

Reimholz Péter

Borító ár
12 000 Ft
Aktuális online ár
9 600 Ft
Termék részletes adatai
ISBN
9786155445811
Egyéb szerzőség
Csomay Zsófia (1940-) (szerk.);Kubinyi György (szerk.);Walton Eszter (szerk.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
cop. 2022
Méret
320 p. : ill., részben színes ; 26 cm
Kiadó
Terc
Cikkszám
3001073368

Darabszám
Teljes leírás
A több mint egy évtizede, 2009 októberében elhunyt Reimholz Péter azon ritka építészek közé tartozott, akik teoretikusan is foglalkoztak szakmájukkal, hivatásukkal - sokat gondolkodott, írt. Bár hivatalosan sohasem publikált, épületeit és elméleti munkásságát mindvégig a szakma érdeklődése kísérte. Ezért is üdvözlendő a Terc gondozásában megjelent vaskos és nívós kötet, amely munkásságáról ad számot. A második világháború utáni magyar építészet ún. nagy generációját (Janáky, Szendrői, Szrogh, Jánossy, Zalaváry, Jurcsik) követő középgenerációhoz tartozott. Szakmai törekvései közül legfontosabbnak azt lehet tekinteni, hogy a magyar építészet fővonalának szerves folytatását tudatosan vállalta, személyét, alkotásait mestereihez igyekezett viszonyítani. Szerencsés módon, személyes fejlődése párhuzamos volt az építészet világméretű változásával, és figyelme egye inkább afelé a kérdéskör felé fordult, hogy a hazai viszonyok által determinált, rendkívül alacsony színvonalú megvalósítási lehetőségek ellenére, elfogadható minőségű épületeket hozzon létre.