Hazánkban is mind több publikáció születik a régiókról, a regionális kutatások eredményeiről, olyannyira, hogy napirenden van az ún. tértudomány önállósulása, vagyis hozzánk is elért az a tudományszakaszosodási folyamat, amely a tértudomány tekintetében Nyugaton már az 1970-es évek második felében megkezdődött. Georges Benko áttekintő igényű, bevezető jellegű kismonográfiájában egyfelől fejlődésének időrendjében mutatja be a térgazdaságot, másfelől főbb kutatási területeit veszi számba. Szerinte a regionális tudománynak az az alapvető feladata, hogy összegyűjtse és elemezze a társadalom és a gazdaság terére vonatkozó kvantitatív mutatókat, amelyek alapján a döntéshozók kvalitatív jellegű terveket alkothatnak. Az első fejezetek tehát a fogalmi apparátust állítják föl, meghatározzák e tudományág "miértjét" és "hogyanját". Ezt követi a történeti fejlődés nagy ívű áttekintése a 17-18. századi előzményektől (Josiah Child, Vauban, Pierre le Pesant stb.) az igazi, alapozó klasszikusokon át (Condillac, Malthus, Ricardo) a 20. századi tértudomány nagyjaiig (mint Harold Hotelling, Tord Palander, William J. Reilly, Colin Clark, August Lösch), majd az utóbbi évtizedek látványos fejlődéséig (Walter Isard, Peter Dicken stb.). Benko nem csupán egy-egy életműnek a tudomány egészére gyakorolt hatását foglalja össze, de az idők folyamán módosult kutatási irányokra, főbb témákra is fölhívja a figyelmet: így a gazdasági tevékenység térbeli elhelyezkedésének elemzésére, a regionális fejlesztések, a térszervezés, a regionális gazdálkodás vizsgálataira. Az utolsó részekben a tértudomány módszertanáról ad velős áttekintést, illetve a tudományág legfrissebb, ezredvégi fejleményeiről tájékoztat, rámutatva, hogy a világjelenségek - mint pl. a közösségek erősödő önszervezése, a nagyvárosiasodás, a lokalizáció és globalizáció - miképp hatnak erre az önállósuló tudományágra. Végül fölvázolja a belső fejlődéssel együtt járó jellegváltozás útját is, mely szerint a tértudomány a "kemény" - technikai, kvantitatív, döntés-előkészítési hivatású - jelleg felől egyre inkább a "lágyabb" - elméleti, elemző, kritikai - jelleg felé halad, így lesz képes összefogni, integrálni a társadalomtudományok ágait. A sok-sok jegyzettel, hatalmas nemzetközi szakirodalommal, számos táblázattal, levezetések sorával kiegészített kismonográfia társadalomtudományi jártasságot föltételez olvasójától, ebben az értelemben szakkönyv, ám mivel a hazánkban csaknem újdonságnak számító tudományág alapozó kézikönyve - nagyobb társadalomtudományi részlegekben helyet kell kapnia.