Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
25%
Teljes leírás
Tizenkét évvel ezelőtt jelent meg Pollágh Péter utolsó kötete, s a még mindig fiatal író, költő és szerkesztő a 2010 és 2014 között írt verseivel lép ismét olvasói elé. Így a friss költemények sem tekinthetők teljesen frissnek, mégis talán éppen ez az időbeli távolság teszi annyira izgalmassá a vállalkozást, az egy évtizede keletkezett szövegek újrarendezése, a csomópontok sűrűsödése izgalmas mintázatokat hoz létre a kötetben. A szövegek dialógusra nyitottsága átüt a sorokon, a visszatérő motívumok szekvenciákba rendezik Pollágh mondanivalóját: egy világra nyitott, de mégis szorongó költői hang kap szót, aki a betegségtől, a magánytól, a haláltól és a megnemértettségtől egyaránt retteg, de ezzel egy időben tisztában van a nyelvi korlátokkal, a létbe vetettség rideg, egzisztenciális rémületével, az egyén kiszolgáltatottságával, s az idő kérlelhetetlen munkájával. A szabadversek utat engednek a könnyed asszociációknak, a váratlan versfutamoknak, melyeket a lírai hang nyelvi játékai, artisztikus zsonglőrködései tesznek még érdekesebbé.
Pollágh Péter (1979-)

Régi voltam

Borító ár
2 000 Ft
Aktuális online ár
1 500 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Pollágh Péter (1979-)
ISBN
9786155762376
Egyéb szerzőség
Művészetek Háza (Veszprém) (közread.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2022
Méret
146, [5] o.
Kiadó
Művészetek Háza
Cikkszám
3001077413
Alcím
versek, 2010-2014
Sorozatcím
Vár ucca műhely könyvek ; 1588-3086 ; 70.

Darabszám
Teljes leírás
Tizenkét évvel ezelőtt jelent meg Pollágh Péter utolsó kötete, s a még mindig fiatal író, költő és szerkesztő a 2010 és 2014 között írt verseivel lép ismét olvasói elé. Így a friss költemények sem tekinthetők teljesen frissnek, mégis talán éppen ez az időbeli távolság teszi annyira izgalmassá a vállalkozást, az egy évtizede keletkezett szövegek újrarendezése, a csomópontok sűrűsödése izgalmas mintázatokat hoz létre a kötetben. A szövegek dialógusra nyitottsága átüt a sorokon, a visszatérő motívumok szekvenciákba rendezik Pollágh mondanivalóját: egy világra nyitott, de mégis szorongó költői hang kap szót, aki a betegségtől, a magánytól, a haláltól és a megnemértettségtől egyaránt retteg, de ezzel egy időben tisztában van a nyelvi korlátokkal, a létbe vetettség rideg, egzisztenciális rémületével, az egyén kiszolgáltatottságával, s az idő kérlelhetetlen munkájával. A szabadversek utat engednek a könnyed asszociációknak, a váratlan versfutamoknak, melyeket a lírai hang nyelvi játékai, artisztikus zsonglőrködései tesznek még érdekesebbé.