Rahel Antoine Friederike Varnhagen (1771-1833) az európai zsidó emancipáció és a női egyenjogúság elismertetésének egyik legismertebb alakja, aki német és zsidó származása, illetve neme ellenére a 18-19. század fordulóján a német szellemi és társasági élet meghatározó alakja lett. Az ugyancsak német és zsidó származású, filozófus szerző még az 1930-as években föltárta a hősére vonatkozó írott forrásokat, amelyeknek tekintélyes része a II. világháború folyamán elveszett. Ilyen értelemben még időben íródott meg ez a könyv, amely végleges alakját 1958-ban nyerte el. Rahel Varnhagen a zsidó felvilágosodás és a német romantika jelentős alakja volt, aki híres szalont vezetett, kiterjedt levelezést folytatott kora nagyjaival, például az ő nevéhez fűződik Goethe kultuszának kezdeményezése is. A szerző úgy rekonstruálja Rahel életrajzát, mintha azt maga a hős mondaná el, így láttatja az ún. napóleoni kort, a korabeli európai szellemet, a német zsidóság törekvéseit, ahogyan azt Rahel látta. Életfölfogásának lényege pedig az volt, hogy az élet maga is műalkotás, a tehetséges és törekvő ember a maga életéből kulturális produktumot képes előállítani. A szerző fölöttébb őszinte képet rajzol hőséről, a kivételes tehetségű Rahelről, aki brilliánsan okos volt, elbűvölően szellemes, romantikusan szenvedélyes, ugyanakkor nem volt igazán vonzó nő. Szerelmi kapcsolatait is általában a nagy korkülönbség jellemezte, rendszerint idősebb férfiakkal volt viszonya. Voltak írói ambíciói, ám e téren kevés sikert ért el. Ő a villogó szellemiségű, ragyogóan társalgó, különös képességű társasági lény megtestesítője volt, olyan produktív szellem, akinek intuíciói, szándékai, képességei a karrierjében mutatkoztak meg, kevéssé szellemi alkotásaiban. Az életrajzi mű a 18-19. század fordulója nyugat-európai szellemiségének mélyebb ismeretét is szolgálja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"