Janikovszky Éva most is, mint egyébkor, remek humorral, utánozhatatlan bájjal, és optimizmussal festi a mai hetvenévesek, a nyugdíjas korosztály csak látszólag eseménytelen hétköznapjait. Janikovszky tehetsége többek között abban rejlik, hogy bölcs belátással képes emberi gyengeségeinket úgy elfogadtatni, hogy ezenközben egy pillanatra sem szűnik meg mosolyt fakasztani. A mosolyban pedig föloldódik a harag, a bánat, a vélt vagy valós sérelmek miatt érzett megbántottság. És így a visszájára fordítva, a fonákján már kevésbé látszik "drámai eseménysornak" a hétköznapokban vívott apró csatározások láncolata. Hiszen, ha valaki pozitívan szemléli a világot, hetven felett már annak is igazán örülhet, ha úgy kászálódik ki reggel az ágyból, hogy semmije sem fáj. "Ne sajnáljuk az időt - az ágy szélén üldögélve -, és idézzük csak fel az éjszakai fejfájást, a fejmozdítással járó szédülést és az előző reggeli nyilalló fájdalmat a hátunkban stb. stb." (Jó napot kívánok!). A Nem jó egyedül című remek kis "szösszenetben" sem arról kesereg a szerző, hogy milyen űrt hagyott maga után az esztendőkkel ezelőtt meghalt férje, hanem remek humorral, derültséget fakasztva azt ecseteli, milyen nagy gond az egyedüllét főleg akkor, ha az ünnepek közeledtével ablakot kíván tisztítani, a ház már nem éppen "kamaszkorú" úrnője. Az egyedüllét ugyanis ebben az esetben, "húsbavágó", hiszen a létrára még csak-csak fölkapaszkodna a nyugdíjas, azonban a létrát nem tudja senki tartani, ezért aztán kútba esik ez a semmiségnek látszó vállalkozás. A mindenre ráérő hetvenes nyugodtan elmehetne szórakozni is, hiszen dolgos éveiben gyakorta vágyott efféle kikapcsolódásra, amikor azonban tárgyiasulna a vágy, örömmel állapítja meg, hogy valójában kényelmes papucsban, otthon üldögélni és olvasgatni sokkal nagyobb örömet jelent, mint a nyugdíjasok farsangi mulatságán hajnalig ropni a táncot. A Nyugdíjasok virágkora akkor jön el, amikor a család fiatalabb tagjai nyaralnak. Ezeknek a családtagoknak ugyanis szent meggyőződése, hogy a nagymama, aki tétlenül üldögél otthonában, bármire kapható, azaz virágöntözéssel, postaátvétellel, macska- és kutyaetetéssel a legnagyobb kánikula idején is megbízható, mert egy unatkozó nagyinak természetszerűleg nem lehet más vágya, mint, hogy a hűs vizekben magukat áztató kedveseire gondolva, a kánikulától gőzölgő pesti aszfalton kutyagoljon, hogy elintézze a rábízott, említésre sem méltó feladatokat. Bocsika, megöregedtem! - mondja fiának a hetvenes éveit elhagyó édesanya, ám önmagában talán némi örömmel nyugtázza, hogy a gyereke vélhetően azért nem képes fölfogni, hogy szülője felett eljárt az idő, lelassultak a mozdulatai, tétovábbá vált a fürkésző tekintete, mert magában fiatalnak és energikusnak, mindig tettre késznek látja a mamát, aki azonban már szeretne "visszavenni a tempóból". Mélységes emberismeret, szeretet, optimizmus és életigenlés hatja át a Réber László emlékének ajánlott kötetke sorait, amelynek humorát Sajdik Ferenc rajzai még inkább kiemelik. - A főként nőolvasóknak ajánlható kötet remek szórakozást ígér az érintett korosztálynál fiatalabbaknak is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"