Putyinról rengeteg írás jelent meg, ezek egy része isteníti, a másik része gyalázza az Oroszországi Föderáció második megválasztott elnökét. Belkovszkij nem is dicséri, nem is szidalmazza az elnököt, hanem megérteni akarja őt, és ezzel viselkedése indítékait, tettei mozgatórugóit véli földeríteni. Tehát elsősorban Putyinra, az emberre kíváncsi, mert meggyőződése szerint a magánember motiválja a politikust. Belkovszkij tagadja, hogy Putyinnak korábban bármilyen komolyabb szerepe lett volna a KGB-ben; tagadja, hogy politikája teljes szakítás elődje, Jelcin politikájával; viszont állítja, hogy Putyin nem bízik az orosz népben, mert az oroszok álmodozók, nem tevékeny emberek. Putyin általában sem bízik senkiben, alapvető tulajdonsága a folytonos gyanakvás. Férfiként magányos lovag; politikusként meg van győződve saját történelmi szerepéről; nem a radikális a reformokban, inkább az óvatos előrehaladásban és főleg a látszatok meggyőző erejében hisz. Belkovszkij szerint „a történelemben mindig az történik, aminek történnie kell” – a kérdés csak az, hogy az adott történelmi helyzet megtalálja-e a maga irányítóját, vezéregyéniségét. Szerinte a hanyatló korszakokban az óvatos, gyanakvó, komótos tempójú vezetőkre van szükség, és Putyin ezért sikeres vezetője a mai Oroszországnak. A szerző 22 fejezetben tekinti át Putyin pályáját az állítólagos KGB-s múlttól és az apakereső lelki beállítódástól (Borisz Jelcint egy kicsit az apjának tekintette) az orosz népről való vélekedésén át a „kedvenc ellenségéig”, Hodorkovszkijig. Belkovszkij Putyin regnálásának valamennyi főbb vonását részletezőn tárgyalja: a csecsen kérdést, a Nyugathoz való viszonyát, magánéletének intim szféráját, egészségi állapotát, az ellenzékével való bánásmódját. Végül arra a megállapításra jut, hogy Oroszország súlyos gazdasági csőd előtt áll, amelynek részint maga az elnök az okozója (pl. az irtózatos költségvetésű szocsi téli olimpia megrendezése, amely harmincszor annyiba került, mint a vancouveri, vagy az orosz hadsereg újrafelfegyverzése stb.), részint pedig az, hogy a fő jövedelemforrás (az olaj- és gázkitermelés) hatalmas jövedelme nem az országot, hanem az oligarchák bankszámláit gyarapítja. A szerző szerint Putyin minél később távozik, annál súlyosabb lesz az összeomlás. Belkovszkij könyve sajátos átmenet a politikusi életrajz és az intimitásokat is föltáró bulvárkönyv között. Olyan biográfia, amely ugyan egy államférfiról szól, mégis megjelenik benne a magánember, a gyarló lélek, miközben föltárja Oroszország belső viszonyait és nemzetközi helyzetét. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"