A Nobel-díjas író most franciául megjelenő művében a sztálinizmus, a sztálini rendszer (és kiszolgálóinak) erős kritikáját fogalmazta meg, feltárva a világtörténelem egyik legsötétebb zsarnokságának mechanizmusát. A hatalmas regény cselekménye egy parányi ügyre épül, s egy külügyminisztériumi ifjú szörnyű félelmével indul, aki mindenképp szeretne valamit megakadályozni, ezért egy utcai telefonfülkéből hívja fel az amerikai követséget. Az attasé, aki felveszi a kagylót, nemigen tud oroszul, a fontos mondandóból alig pár szó, ha elhangozhat. A természetesen lehallgatott mondatfoszlányok azonban mozgásba hozzák az egész Gulág-szigetcsoportot. Zseniális mérnökök hada kerül a legszörnyűbb kényszermunkatáborokból a "saraskába", a pokol első tornácára, ahol éjt nappallá téve kell dolgozniuk a telefonlehallgatások tökéletesítésén, az emberi hangok abszolút azonosíthatóságának tudományos feladatán. E tornácon játszódik a cselekmény nagy része, s az itteni mérnökök, tudósok, értelmiségiek, így Lev Rubin, Gleb Nyerzsin és a többiek, a mű hősei. Erről a tornácról be lehet látni az egész háború utáni, 1950-es Oroszországot, Szovjetuniót. Az orosz irodalom eme kiemelkedő alkotását nehézkes szerkezete ellenére széles körben érdemes ajánlani. A regényt magyar kiadása kapcsán (A pokol tornáca címen az Európa Könyvkiadó gondozásában) ismertettük legutóbb a 200808287-es szám alatt.