Lánczi András legújabb könyvében filozófiai alapokról közelít a modern és kortárs politikum meghatározó kérdéseihez, s arra keresi a választ, hogy a nyugati, demokratikus országok állampolgárai mikor és hogyan emelték mindenek fölé az állam intézményét, hogyan lett a személyes és a közösségi megváltás egyetlen letéteményese a modern bürokratikus állam. A szerző széles körű ismereteit és korábbi tudományos eredményeit is felhasználva alkotta meg ezt az átfogó modellt, amelyen keresztül érvényes válaszokat szeretne adni az újra és újra felmerülő releváns kérdésekre. Alapvetően egy olyan gondolati komplexum körvonalazódását követhetjük végig, amely a modernitásban, a felvilágosodással útjára induló társadalmi és individuális folyamatokban látja minden baj forrását. Lánczi szerint a modern ember elvesztette organikus kapcsolatát a szakrális szférával, süketté vált a metafizikai gondolatokra, s ezzel egy időben az egyént, vagyis saját individualista törekvéseit helyezte a középpontba.