A marxista történetírás méltatlanul feledésre ítélte Deér József nagyszerű monográfiáját az Árpád-kori Magyarország államiságáról, amely a maga korában a reveláció erejével hatott. 1938-ban, a Szent István-év alkalmából látott első ízben napvilágot (Budapest, Egyetemi Nyomda), és annak most reprint kiadásban megjelent szövegét tartja kezében az olvasó. Deér József munkájának újszerűsége és ma is megszívlelendő módszertani sajátossága, hogy elvetette azt a szélsőséges fölfogást, miszerint a magyarság a kereszténység fölvételével tökéletesen idegen hatás alatt szervezte meg a maga államiságát, mint ahogy az ellenkező nézetet is elutasította, tudniillik hogy a kereszténység vékony felszíne alatt a magyar nemzet megtartotta keleti kulturális sajátosságait. Deér József úgy érvel, hogy a nemzet és a kultúra modern fogalmai egyszerűen nem értelmezhetőek a korabeli kontextusban. Ehelyett egy olyan koncepciót vázol fel, amelynek középpontjában a „kultúrateremtés” folyamata áll. A saját korának magyar politikai sajátosságait is bevonva érvrendszerébe, Deér amellett foglalt állást, hogy a magyarság képes volt európai keresztény kultúrát teremteni magának, amelynek megvoltak a maga jellegzetes vonásai, így például a vérségi monarchiára, a korai alkotmányosságra vagy a más etnikumúakkal szembeni türelemre vonatkozóan. A ma is gondolatébresztő, olvasmányos stílusban írt kötet szakembereken túl a középkori magyar királyság államelméleti kérdései iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönségnek is bátran ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"