Hazánkban, ahol nem a magaskultúra része a képregény, az említett műfajt általában a gyerekeknek és kamaszoknak szóló ponyva vagy a szórakoztató irodalom kategóriába sorolják. Ám időközben ez a sajátos kifejezési forma - elsősorban a megdöbbentően gazdag és sokszínű távol-keleti mangáknak köszönhetően - valódi művészeti értékkel, komoly mondanivalóval bíró alkotássá lett. Ezt bizonyítja Marjane Satrapi önéletrajzi ihletésű képregénye, vagy még inkább "kép-regénye". Az első két részben a szerző Irán egyik legtragikusabb történelmi epizódját, az 1979-es iszlám forradalmat dolgozza fel, méghozzá egykori tíz esztendős önmaga szemszögéből, családja, rokonai, barátai, osztálytársai megrázó történetének tükrében ábrázolva az akkoriban már a modernizálódás útjára lépett iráni társadalom drasztikus retardálódását a vallásos fundamentalizus irányába.