Vértesné Meller Ágnes az 1970-es és ’80-as évek magyar szellemi életének egészen különös, nagy tudású és sziporkázóan szellemes alakja volt; a fordítóként és szerkesztőként dolgozó asszony értelmiségi szalont vitt, „filozófusok, irodalmárok (…) tanítója, vendéglátója, vacsoráztatója, pótmamája volt”, nem mellesleg nagyszerű társalgó, anekdotázó. Nem írott műveivel, hanem személyisége varázsával állt egy értelmiségi kör középpontjában, ám most egykor folyóiratokban megjelent kevés számú munkáját adja közre Lenkei Júlia. Meller Ágnes hatalmas műveltségével, eleven észjárásával, szellemességével lenyűgözte hallgatóságát, és ugyanezekkel a tulajdonságaival nyűgözi le olvasóit is. A kötetke első írásában (A gyilkos asszony és a hű feleség esete) a trójai mondakört elemzi a maga szellemes modorában, mintegy „bronzkori krimi” eseménysorát beszélve el, ugyanakkor számos eredeti meglátása is van a homéroszi eposzokkal kapcsolatban. A maga szakszerűtlenségét azzal a példával mentegeti, hogy Heinrich Schliemann is amatőr régész volt, aki szakszerűtlenül végezte ásatásait, mégis megtalálta Trója romjait. Második esszéjében (A hat túlélő esete a halott hetedikkel) Mozart Don Giovanni című operáját elemzi, és mint rokokó komédiához fűz szellemes kommentárokat. Megidézi a német felvilágosodás egyik ragyogó szellemét, a göttingai egyetem professzorát, Georg Christoph Lichtenberg (1742-1799) alakját, aki a 18. század végén tette föl azt az akkor szokatlan kérdést: „Miért nincs Németországban még ma sem nagy, nyilvános tengeri fürdő?” A kérdés ürügyén a szerző megrajzolja a 18. századi európai fürdőkultúra állapotát. Fölidézi Dávid és Góliát mondabeli alakját (A daloló despota és a daloló asszony esete); anekdotákat ad elő Lukács György fiatal koráról és akkori társaságáról (A rendszerető filozófus esete az elveszett bőrönddel); majd egy német jövevényszó, a „tászli” etimológiáját fejti föl, de oly módon, hogy eközben áttekintést ad a magyarországi német szótárkiadás történetéről is. Meller Ágnes a homéroszi eposzoktól a rokokó operairodalom kérdésein át Lukács György életéig sok mindenről írt folyóirat cikkeiben, ezek kicsiny gyűjteménye egy nagy tudású, ragyogó elméjű, kitűnő csevegőnek tartott társasági ember írásban ránk maradt öröksége. Az Ünnepi Könyvhétre megjelent kötet Lenkei Júlia által írt utószava sem a műveiben, hanem a személyes emlékekben élő Meller Ágnes alakját rajzolja meg. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"