A huszadik századi magyar irodalmi modernség nyitányát jelentő nagyváradi Holnap antológia (1908) költőjeként indult Emőd Tamás lírikusi pályája betetőzetlen maradt, ugyanis az 1910-es évek derekán - a pályatárs, Dutka Ákos szavaival "elnyelte a kabaré", a sanzonok, kuplék, orfeumi dalocskák mondén világa. Rövidre szabott költői pályájáról maga készített metszetet, amikor nem sokkal halála előtt összeállította az Emőd Tamás Versei című gyűjteményes kötetét (1939) - erre épült még 2001-ben a Réz Pál szerkesztette kötet, s ez képezi az alapján a most megjelenő válogatásnak is, amelyet Urbán László szerkesztett. Az összeállítás pontos képet ad sokarcú lírikusi alkatáról, pontosabban arról, miképp oldódik föl lírikusi alkata a dalszerzőében. Jellemzi egyfelől elkötelezettsége az Ady nevével fémjelzett modernség iránt (Az én Adym ciklus), jellemzi másfelől a rendkívül könnyed, dalszerű verselés, amely szinte megelőlegezi a majdani kuplészerzőt (Hangok, nóták, cimborák; Magányos rímek). A kettő mégsincs ellentmondásban, inkább az egyikből a másikba való áttűnés jelzi helyzetét a pályatársak, Kiss József, Makai Emil, Szép Ernő között, miközben tevőleg részt vett a magyar-zsidó költészet karakterének formálásában (Írás a palackban; Egy másik csillagon; A fáraó stb.). A szerkesztő elsőként egy az egyben közli az 1939-es edíció anyagát, amit tematikus fejezetek követnek: Emőd antológiákban és önálló kötetekben, időszaki kiadványokban megjelent versei, sanzonjai, románcai, táncdalszövegei, kabarédalai. A kötet utolsó negyedében kaptak helyet Török Rezsővel közösen írt versei, alkalmi versei, műfordításai, és egyetlen fennmaradt gyermekverse, A tücsök meg a légy lakodalma. Emőd Tamás csaknem minden művén megfigyelhető, hogy az újat akarás miként vált át a körúti orfeumok stíljébe, hogy Ady követéséből miként lesz heltaijenős kuplé, hogy az ihlet és az élmény komolyságát mint oldja föl az éjszakai mámor könnyedsége. Mindazonáltal Emőd Tamás költészete a huszadik század első évtizedeinek fontos irodalmi emléke, illetve a kialakulóban lévő urbánus költészet dokumentuma. Nagyobb irodalomtörténeti gyűjteményekben elhelyezendő kötet.