A 2011-ben, hetvenhárom éves korában elhunyt Ócsai Károly szobrász- és éremművész, művésztanár életműve értékes színfoltja kortárs művészeti életünknek. Szobrászi kifejezésének egyéni formanyelve tudományos igényű kristálytani kutatásainak eredményeként alakult ki. Ilyen irányú vizsgálódásai során szerzett felismerései a klasszikus műfajok lehetőségeinek újraértelmezésére, határainak kitágítására, sőt új műfajok megteremtésére is lehetőséget adtak. A Tokai Gábor művészettörténész szerkesztette vaskos, magyar és angol nyelvű kötet fekete-fehér fotóin egy intellektuális beállítottságú, konstruktív építésű munkáiban gyakran a kultúrtörténetből, az irodalomból és más művészetekből kiinduló alkotó áll előttünk. Munkásságát több televíziós műsorban is bemutatták (pl. "1956 és az emlékmű" - portréfilm, Duna TV, 1996), de művészetét igazán csak a rendszerváltás után ismerték el. Ócsai Károly 2000-ben Millenniumi Fődíjat, 2001-ben Honvédelemért Érdemkeresztet, 2002-ben '56-os Emlékérmet, 2003-ban pedig Munkácsy-díjat vehetett át. A kiadvány nagy részét kitevő egész oldalas műalkotások nagy csoportját alkotják az ún. "szobrászrajzok". Ezt a műfajt ő élesztette újra, feleségével, Neducza Nádával 1990-től Nemzetközi Szobrászrajz Biennálékat szerveztek, amelyeken neves magyar és külföldi művészek vettek részt. A díjazott 40 darabos kollekció a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába került. Az 1970-es évektől kezdődően Ócsai rendszeresen szerepelt a kortárs magyar képzőművészet valamennyi jelentős csoportos tárlatán. Az 1989 utáni magyarországi társadalmi változásoknak köszönhetően megvalósulhatott néhány alkotásának köztéri elhelyezése is: Budapest városképében azóta, meghatározó elemmé vált az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Tabáni Emlékműve, valamint a Tétényi Csata Emlékműve a Nagytétényi Kastélyparkban. A képzőművészeti gyűjteményekbe ajánlható, színvonalas album Dokumentumok címszóval a művészalkotói életrajzának válogatott adataival és alkotásainak részletes jegyzékével egészül ki. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"