Az erdélyi költőnő verselésének különös zamatot ad, hogy a kötetlen vagy csaknem kötetlen formák között is képes a dal műfaját művelni; formakészségének köszönhetően visszafogottan él a ritmus és a rím lehetőségeivel, inkább mintha palástolná, mértéktartóan alkalmazná poétikai eszközeit, hogy inkább az olvasó fedezze föl a vers gondolatainak ritmusát, fonetikai zeneiségét, a sorok dinamikáját. Változatos formák között alkot: a dal mellett az epigramma, a ballada vagy épp a parafrázis egyformán kezére áll. Ilyen tekintetben meglepetést is tud szerezni, hiszen szellemesen ő is átírja Petőfi Szeptember végén vagy József Attila Születésnapomra című, közismert és rengetegszer parafrazeált költeményeit (Január elején; Etának), ugyancsak élvezetesek szójátékokon alapuló munkái (ablak; egy kis matematika). Gondolati és érzelmi líráját egyként jellemzi az irónia és az önirónia, amellyel azt is eléri, hogy bár a jelenről beszél, érzékelteti a jövő távlatait is: „Mint a fénybe, / úgy nézek / szép szemébe / az időnek” (Monológ); „szárnyat bontott és elszállt bennem / a gyermek / akinek megálmodtak / a felnőttek” (felismerés); „Mint egy pár szárnyra / hátára dőlnék az időnek / szálljon velem / az ismeretlenbe” (Dal a gondtalanságról). Czilli Aranka voltaképp hagyományos költői képekből, ismert vershelyzetekből építi föl a darabjait, de az irónia és a könnyed szövegalakítás egyedi könnyedséget ad a munkáinak, ami nagyon vonzóvá, szerethetővé teszi ezt a versvilágot. Komolyan szóló, mégis könnyen „fogyasztható” verseket ír, súlyos gondolatait könnyed kézzel ábrázolja: „végtelenből végtelenbe / futunk egymás mellett / mint a vonatsínek / összekötnek talpfáink: / a gyermekek” (kapcsolat). Az élet köznapjait ábrázolja, a lírai alany is meglehetősen köznapi, mégis olyan lelki, érzelmi aurát von köréjük – hol bensőségességből, hol iróniából, hol humorból --, hogy élménnyé teszi a köznapok szemlélését, átélését: „a csend csak akkor fáj / ha beszél / s mi pontosan értjük / amit elmesél” (aforizma). Ilyen módon kitágítja a szokott helyzeteket, aztán esetenként tovább is lép a transzcendencia (Fordított virágvasárnap; Feltámadás) vagy a lélektan felé (Felismerés; lélek-kenyér). Verselése – a kötet címéhez illően – csakugyan ablakként nyílik a világra, végső soron az olvasón múlik, hogy innét kitekintve mit lát meg, mire figyel föl. A csiszolt versbeszédű, finoman formált költemények kötete az Ünnepi Könyvhétre jelent meg. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"