Méliusz József az erdélyi magyar avantgárd és metaforikus próza talán legjelentősebb alakja, akinek kiadatlan jegyzetei, emlékezései, írótársakat idéző esszéi jelentek meg most. A kötet címének megértéséhez tudni kell, hogy az író 1933-ban katonaként Bukarestben szolgált, mégpedig a király lovas testőrségénél. Éppen ekkor készítette Rubletzky Géza (1881-1970) szobrászművész II. Károly román király lovas szobrát, amelyhez a lóháton pózoló, díszegyenruhás Méliusz Józsefnek kellett modellt ülnie. Rubletzky természetesen csak a lovas testét mintázta róla, nyaktól fölfelé az uralkodó portréja volt a minta. Nos, ezúttal a szoborról lehagyott Méliusz József feje, illetve az ő fejében lakozó gondolatok, érzések és kivált emlékek, vagyis a vallomásos hangú jegyzetek kerülnek az utókor olvasója elé. Az írások nagyjából keletkezésük vagy történésük időrendjében soroltattak a kötetbe. Az első darabok Méliusz József kávéház metaforájához szolgáltatnak adalékokat. Ismert, hogy számos könyve fogant e metaforikus jelentésű hely ihletésére, amelyekben a kávéház a nyugatos-avantgardista-aktivista elkötelezettséget, tágabb értelemben a szellemi és szólásszabadságot jelképezte. E kötetében két esszé olvasható a maga korabeli "kávéházi irodalom" alakjairól, Krenner Miklósról (ismertebb nevén: Spectatorról), Kuncz Aladárról és Hunyady Sándorról. És persze fölidéződik a kolozsvári Kristály Palace, illetve New York kávéház, a budapesti Pilvax és Centrál, a bukaresti Athéne Palace képe és hangulata is. Méliusz szerint a kávéház nélkülözhetetlen értelmiségi-írói fórum, hiszen "A magyar író kávéházi ember. Legalábbis az volt hajdanán, amikor vitában, füstben, irodalom és időszerűség, irodalom és társadalom, irodalom és újság tündéri szerelmében vagy éppen szerelmes perpatvarában éltek együtt, de mindenképpen termékenyítő izgalomban" (Bukaresti kávéház). Fölidézi, miként ült modellt II. Károly helyett (Azon a nyáron, abban a hőségben), de ebben az írásában is kitér a kávéházra, a bukaresti Corsóra és törzsvendégeire, Tabéry Gézára és Geo Bogzára. Fölidézi fia, Méliusz Péter gyermekéveit és tragikus sorsát, amelyre súlyos árnyat vetett az író koholt vádakkal történt letartóztatása, meghurcoltatása és 1949-1955 közé eső rabsága (Ezt az urat ismerem valahonnan). Följegyzéseiben sajátos nézőpontú adalékokkal szolgál olyan írók életrajzához, mint a népszerű regényíró Karácsony Benő, a Korunk folyóiratot szerkesztő Gaál Gábor, a hírlapíró és publicista Krenner Miklós, a költő Olosz Lajos. Kuriózumnak számít az az összeállítása, amelyből kiderül, ki és mit jelentett 1949 és 1952 között a titkos rendőrségnek Harag Györgyről, a később legendás hírűvé vált erdélyi színházi rendezőről (Reggel arra ébredtem). Fölidézi 1949. november 3-i letartóztatását (Állambiztonsági kíséret nélkül), visszaemlékezik utazásaira (Felhők) és nagyapja alakjára (Apai nagyapám). Méliusz József naplóba illő jegyzetei, emlékezései, cikkei igen fontos adalékai az erdélyi magyar irodalom és művelődés történetének. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"