Müllner András tanulmánykötete a magyar neoavantgárdról szóló elméleti és kritikai munkáinak gyűjteményeként lép olvasói elé. Olyan alkotókról olvashatunk, mint Erdély Miklós, Hajas Tibor vagy Baksa Soós János. A szerző kiemeli, hogy mivel az időben hozzánk legközelebb eső szöveg is 2013-ban íródott, a kötet egészét áthatja egy bizonyos anakronisztikus hangulat, a kötet szövegei így a rendszerváltás után fellendülő, majd az ezredforduló környékén virágkorát élő kritikai gondolkodás és elméleti diskurzus lenyomataiként magukba zártak valami mélyen egyedit ezekből az évekből. Ahogy az avantgárd mozgalmak története, illetve az egyes művészek és művek létmódja is mozaikos, apró történetek, anekdoták és események önmagában is lényeges, de együttesként új jelentéssel bíró egészének befogadása függ a távolságtól, a befogadó perspektívájától, úgy a jelen kötet szövegei is olvashatók önmagukban, de együtt kiadnak egy nagyobb egészet, amit csak bizonyos távolságról vehetünk észre.