Az első kötetes szerző anglisztika szakon végezte az egyetemet, ennek azért van jelentősége, mert lírájában tovább élteti a viktoriánus hagyományokra, illetve Robert Browningra visszautaló monológvers hagyományát, illetve annak megújult, a közvetlen személyességet megteremtő énbeszéd formáját műveli. Nem egyszerűen versalakzata, modora utal vissza a 19. századi angol lírára, témái, motívumai is brit „beütésekről” árulkodnak: „Ahogy sötétedik a város, többet hagy a képzeletre, / így láthatom bele Debrecenbe Londont, / a második legnagyobb magyar várost” (Az anglász). Számos utalást tesz az angol életmódra, kultúrára (Utóirat; Vérivás; Lancelot), nem egy darabjában pedig angol szövegbetétek állnak (A cenzúra). Minden angolos hagyománykövetés ellenére, Horváth Imre Olivér ízig-vérig e századi magyar költő, aki a jelenkor életérzését fogalmazza meg lírai monológjaiban: rögzíti egy állásinterjú tapasztalatait (Az álláskereső), leírja kollégiumi szobára emlékeztető lakását (Legénylakás), megjeleníti a sötétbe borult külvárost (Az anglász 2.), szól az Angliában dolgozó magyar vendégmunkásokról (Vérivás), vagy a saját testi funkcióival ismerkedő gyermekről (Modell az ürítésről). Ilyen módon a költő egyfajta szellemi kapcsolatot, kontinuitást alakít ki a mai köznapi élet mozzanatai és a hajdani angol költészet formai tradíciói között. Egy napozás pillanatai (Felségárulás), egy cigánytelepen szerzett gyermekkori élményei (Vénusz születése), szülei emléke (A médium) – valamennyi vers a köznapiságával tüntet, sőt a köznapiság alá ereszkedik, mert a szerző gyakran a kisgyermek perspektívájából látja és ábrázolja a világot, avagy éppen elképzeli magát felnőttként (A férfiak korábban halnak). Műveiben sajátos elegye alakul ki a jelenkori honi élet és a 19. századi angol költészet formai hagyományainak, de a kettő sokszor nem éppen harmonikusan vegyül homogén művé. A szerző ugyanis láthatóan kerüli a poétikus megoldásokat, a formaművészet kifinomult trükkjeit, inkább vonzódik a gyermeki naivitáshoz. A fölismerés döbbenetét érzékelve szól a világ birtokbavételéről, az élet alapvető fölismeréseiről, olykor szándékosan megbotránkoztató módon, erős kiszólásokkal (Az anglász 3.). Máskor mintha a szabad asszociációk zabolázatlansága, csapongása, a tudat rapszodikus működése képeződne le verseiben, és a megfigyelések mellett teret nyernek a látomások, fantáziálások is (Héraklész). Ilyen módon ez az első kötet még a csiszolt megszólalás módját kereső pályakezdő verselő bemutatkozása. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"