Aki ismerte Koczkás Sándor tanár urat, részt vett szemináriumain az ELTE bölcsészkarán, az megérti a jelen kötet összeállítójának, Széchenyi Ágnesnek a lelkesedését, melynek utószavában ad hangot. Koczkás Sándor mindig öltönyben-nyakkendőben jelent meg, régimódi eleganciával cigarettázgatott óráin, és olyan szenvedélyes közelségből beszélt Adyról, vagy a huszadik század más nagyjairól, mintha csak barátok lettek volna, de hozzá számos elképesztő személyes történettel is megtoldotta elbeszéléseit. Igazi pedagógus volt, aki nem a publikálással volt elfoglalva, hanem a szóbeli dialógusban hitt, minden hallgatót bevont filológiai munkáiba, aki kicsit is lelkes, kíváncsi és értelmes volt. A jelen kötet, mely Koczkás Sándor Ady- és Nagy László-tanulmányait, rádiós előadásainak kéziratait, egyéb gépiratait közli, részben emlékállítás, részben hiánypótlás. Az egykori tanítvány, aki 1977-ben került Koczkás Sándor tanítványi körébe, és utasításait követve vetette bele magát az akkori kultúrpolitikától áthatott irodalmi életbe, most az életében keveset publikáló mester hagyatékát adja közre. Koczkás Sándor nem vált az irodalomtörténész szakma sztárjává, halála után elfeledték, holott annak idején védelmébe vette Adyt és Nagy Lászlót a kisajátítóktól, a „darabolóktól”, a kultúrpolitikától, de maga köré gyűjtötte és kényes helyzetben meg is védte azokat a lelkes fiatal bölcsészeket, akik közül sokan mára a kortárs irodalom jelesei lettek – miként Széchenyi Ágnes utószavában hangsúlyozza. Koczkás Sándor írásaira az alapos tényszerűség, a finom fogalmi elhatárolások, az életrajzi háttér megfelelően arányos bevonása jellemző. Az életre keltett Ady- és Nagy László-tanulmányok irodalomtörténészek, magyartanárok és az érdeklődő művelt nagyközönség figyelmére egyaránt számíthatnak. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"