Perczel Miklós törökországi és egyesült államokbeli éveinek naplója a Kossuth-emigráció egyik legfontosabb és legrészletesebb forrása, egyben írója bátyjának, Perczel Mórnak, az ő eszméinek, Kossuthoz való viszonyának megértéséhez is ad támpontokat. A kiadvány élén Dobos Gyula „Emelt fővel…” című tanulmánya olvasható; ez voltaképp Perczel Miklós teljes életrajza és pályaképe. A Perczel testvérek a reformkorban haladó szellemű nemesekként a radikális reformerek közé tartoztak; Miklós 1848 júniusában Tolna vármegye nemzetőrségének parancsnoka lett, szeptemberben már zászlóaljparancsnokként szolgált; majd ezredesi rangban az aradi vár parancsnoka volt. A világosi fegyverletétel után, 1849. augusztus 16-án Orsovánál, sokad magával lépte át a török határt, ezzel vette kezdetét 18 évnyi emigrációja, amelynek részletes krónikája a napló. Vidinben ekkor már valóságos menekülttábor működött volt magyar honvédekből, lengyel és olasz légiósokból, élvezve a török hatóságok „vendégszeretetét”. Perczel részletesen beszámolt a török tisztviselők végtelen korruptságáról, arról, hogy még a hontalanoktól is pénzt zsaroltak ki, miközben elsikkasztották a Portától az élelmezésükre szánt összegeket. A naplóíró beszámolt a menekültek közti ellentétekről, meg arról, hogy Kossuth itt is kormányzóként viselkedett, parancsokat osztogatott, ami konfliktusokhoz vezetett például Bem Józseffel. Amikor 1849 októberében az osztrákok mentességet hirdettek a volt közlegények számára, tömegek hagyták el Vidint, ahol a körülmények már csaknem elviselhetetlenné váltak. A törökök az itt maradt emigránsokat Sumlába (a mai Sumenbe), majd Kütahyába telepítették át, végül 1851. tavaszán, az amerikai kongresszus döntése értelmében a Kossuth-emigráció tagjai a Mississippi nevű hadigőzös fedélzetén elhagyták Európát, ezzel megkezdődött az emigráció amerikai korszaka. A belső ellentétek ezután is fönnmaradtak, főként, mert a hatalmas ünnepléssel fogadott Kossuth szinte minden szónoklatában magának tulajdonította 1848/49 dicsőségét. A naplóíró a kiegyezés után szinte azonnal hazatért. A krónikává összeálló történetírói akríbiával megalkotott följegyzések sora 1849. augusztus elején veszi kezdetét, amikor szerzője az emigrálás gondolata mellett döntött, és az akkori amerikai belpolitikáról, a demokraták és republikánusok vitáiról vallott nézeteivel ér véget. A testes naplóhoz forrás- és irodalomjegyzék csatlakozik, valamint névmutató. A napló – amely a Kossuth-emigráció eminens forrása – előzménye két kötetben (1977, 1980) erősen válogatott formában megjelent, e mostani kiadása a teljes szöveget tartalmazza.