Az élete felét emigrációban töltő lengyel író egyik fő műve az 1953 és 1966 között vezetett naplójának három kötete. Könyve sikerében része lehetett annak, hogy műve nem is igazi napló, inkább egy nagyra növesztett írói ego valóságszemléletét kifejező esszésorozat, amelynek jelentőségét megnöveli, hogy éppen az ’50-es évek elejére tehető az író második pályakezdése, ugyanis ekkoriban kezdtek megjelenni írásai a Párizsban kiadott emigráns lengyel sajtóban. Gombrowicz ekkor Argentínában élt, meglehetősen reménytelen helyzetén úgy próbált segíteni, hogy nekilátott szabálytalan naplója írásának, amely életműve egyik sarokköve lett, egyben új fejezetet nyitott a naplóirodalom történetében. Ironikus túlzással fölnagyított énjével, földuzzasztott öntudatával szólt hozzá az akkori világ – főképp a kultúra – eseményeihez, jelenségeihez, reflektált a lengyel és a világirodalom aktualitásaira.