"Kirkegaard azt írja, hogy az érzékiséget, az érzéki-erotikusat mint princípiumot, mint erőt, mint birodalmat a kereszténység hozta létre azáltal, hogy a szellem kizárta, s így önálló, ellentétes elvként határozta meg. (...) Mozart Don Juanja ennek a világállapotnak az utolsó óráit ábrázolja. Az opera – a nyitány d-moll andante bevezetőjében – a szellem váratlan visszatérésével kezdődik. Ez a tisztán zenei fogantatású kezdet egyúttal a zeneirodalom egyik legfantasztikusabb víziója is: valóságos jelenés." Ezeket a gondolatokat még 2000-ben, halála előtt nyolc évvel fogalmazta meg a szerző a világ zeneirodalmának egyik legszebb operájáról. Akkor jelent meg a Mozart-operák világképe című könyv (200220158), mely alapműnek számít az opera-esztétika világában. A szerző halála után megalakult a Don Giovanni Olvasókör, melynek tagjai úgy döntöttek, hogy a könyv egyik tanulmányát külön kötetben jelentetik meg, a szerző útmutatásai alapján elindított sorozat részeként. Jelen kötet a Don Juan (ismertebb nevén: Don Giovanni; 1787) átfogó esztétikai elemzését adja. A szerző kottasorról kottasorra, szinte hangról hangra követi a darabot, s mutatja be a zenét, egyben keresi a magyarázatot arra, hogy miért pont úgy írta le Mozart, ahogy leírta? A sorozatcím jegyében, mintegy kulcsot adva a zene megértéséhez. A kötet nyolcvannyolc kottapéldát is tartalmaz.