A Balatonfüreden élő sokkötetes költő publicisztikai írásai, tárcái, jegyzetei elé azt a megállapítást illeszti, hogy annyi igazság van, ahány ember. Ez afféle „használati utasítás” az olvasó számára, akinek tudnia kell, ezek a rövidebb-hosszabb cikkek Gaál Antal egyszemélyes igazságait hordozzák. Ezek az igazságok pedig történetekben, emlékepizódokban öltenek formát, rendszerint a múlt és jelen köztes dimenziójában. A félelem árnyékából című történet a múlt árnyait idézi, azt, hogy a szocializmus szigora félelemben tartotta az embereket, olyan gátlásokat alakítva ki, amelyek az emberi kapcsolatok minőségének rovására mentek, az oldottnak tetsző viszonyokat is befelhőzte az aggodalom. Ugyancsak a múlton töpreng a Mélyrepülés című jegyzetében, amikor fölteszi a kérdést: Németország egyesülése után vajon hová tűnt a volt NDK kommunista besúgóinak hada?