A Nők Lapja újságírója kötetbe rendezte azokat az inkább rövidebb, mint hosszabb cikkeit, amelyek az emberi méltóságról, a női és gyermeki sorsokról és a mindezeket beboltozó empátiáról, szolidaritásról, szívjóságról, azaz a szeretetről szólnak. A kötet személyes hangú előszavában a szerző férje jellemző történetet mesél. Indiában jártak, éppen a Tádzs Mahalt csodálták volna meg, amikor V. Kulcsár Ildikó észrevette, hogy a háta mögött két fiú összeverekedett. Visszafordult a turistacsoporttól, hogy szétválassza őket, mert a világ e csodája megtekintésénél is fontosabb volt számára a békesség, a barátság, a másik ember tisztelete. A kötet hét fejezete közel hetven cikkének, jegyzetének, novellisztikus karcolatának többsége emberi sorsok rajzában szól a tartalmas és szép élet lehetőségéről; arról, hogy csak hazugság nélkül érdemes élni, gyáván meg egyáltalán nem érdemes.