A Ferenczy Noémi-díjas bőrműves iparművész, Molnár Imre felfogása alapvetően organikus, természetközeli – ami abban is kifejeződik, hogy a bőrön kívül is csak természetes anyagokat használ (a sokféle bőr - marha-, borjú-, kecske-, juhbőr sőt strucc, rája és hüllők - mellett dolgozik papírral, papirusszal, fémmel, fával, csonttal, szőrrel, sőt alkalmasint kővel, kagylóval és pergamennel is). Nem véletlenül csatlakozott az 1970-es években a Népművészet Ifjú Mestereként a Csepelen – ahol a mai napig ott él és alkot saját műhelyében – induló táncházmozgalomhoz, valamint a Fiatal Népművészek Stúdiójához, melynek szellemi irányítói között volt Csoóri Sándor, Makovecz Imre, Csete György, Zelnik József, a tagjai között pedig ott találjuk Budai Ilonát, Faragó Laurát, Buda Ferencet, Vidák Istvánt vagy Landgráf Katalint. Munkái sokfélék, a bőrművesség minden területét, minden tárgytípusát reprezentálják, használati és dísztárgyak egyaránt kikerülnek a keze alól.