Pósa Zoltán József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész, újságíró, pedagógus legújabb kötetét vehetjük kezünkbe, melyben válogatott esszéit, tanulmányait és kritikáit adja közre. Pósa mint vállaltan keresztény író első írásaiban saját hitét, megtérését és annak életére gyakorolt hatását, olykor korántsem – az adott politikai légkör miatt – kellemes velejáróit veszi sorra. Elmondása szerint még a 2015-ös Könyvhéten Jókai Anna vetette fel, hogy írnia kellene egy esszé-hitvallást; majd engedve a belső és külső indíttatásnak, megírta vallomásos esszéjét, amely e kötet nyitánya lett később. Mítoszok és ikonok – vagyis meghatározó, identitás konstruáló narratívák, vallásos alapítószövegek és történetek, valamint e narratívákhoz kapcsolódó személyek és „ábrázolások” adják a kötet tematikus egységét. E narratívumok között találjuk az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét, a kommunista diktatúra (sors)tragédiáját, valamint a protestáns alapú ökumenikus kereszténységét. A történetek mellett képeket, íróportrékat mutat be Pósa egyes tanulmányaiban „ikonikus elhunyt példaképekről” és „élő ikonokról”, s eközben beszél még a „Kilencekről, a Hetekről, mitikus és ikonikus korokról és alkotóművészekről”. Egy új, alternatív kánon igényével lép fel a könyv, melybe a Pósa számára meghatározó szerzők kerülhetnek csak be; köztük találjuk – a teljesség igénye nélkül – Arany Jánost, Pósa Lajost, Jókai Annát, Oláh Jánost, Gyurkovics Tibort, Lezsák Sándort vagy éppen Jankovics Marcellt. Irodalomtörténet, vallomás, elmélkedés. Mindenkinek ajánljuk, akit érdekel a kortárs mellett huszadik század második felének magyar irodalma.