A kurrens színháztudományi, és -elméleti kutatások nemcsak a darabokra, a szerzőkre vagy éppen a színészekre vagy a színház közösségi vagy éppen immerzív oldalának feltárására irányulnak. A jelen tanulmánykötet empirikus alapokon állva a nézőkutatás új perspektíváit tárja fel. Izgalmas, innovatív módon megragadott színházszociológiai vizsgálatokról, illetve azok módszertanáról olvashatunk. A jelentés előállításában ugyanis a szerző, a szöveg és a színészek mellett a néző is aktívan részt vesz. „Szerepe”, bár hasonlóságokat mutathat más művészeti ágak befogadóival, egészen új helyzetbe kerül, más módokon vesz részt az eseményszerű műalkotás megalkotásában és befogadásában, mint például egy múzeumlátogató vagy egy regényolvasó befogadó. A Sepsi Enikő és Szabó Attila szerkesztésében megjelent tanulmánykötet tehát elsősorban a módszertani alapok bemutatására helyezi a hangsúlyt. Lévén szociológiai kutatásokra van szó, a kérdőíves módszer, valamint a válaszok különböző szempontokat érvényesítő elemzése megkerülhetetlen. A bevezető után a kutatások átfogó, elméleti alapjairól olvashatunk Hans van Maanen tanulmányában, aki eközben a színház társadalmi szereplehetőségeire is rákérdez.