Sárközi György immár klasszikusnak számító háromrészes regénye az 1848-1849-es forradalom egyéni tragédiáit ábrázolja a főhős, Mednyánszky Cézár alakján keresztül. A szabadságharc tábori lelkésze valóságos személy volt, akinek emigrációban írott emlékirata 1930-ban jelent meg modern kiadásban, mely Sárközi György műve mintájául szolgált. A regény első része az előkelő nemesi vérből származó főhős ifjúkorának krónikája, amely plasztikus képet nyújt a beckói kastély nemesi kisvilágáról, a szemináriumi évekről és a fiú zavartalan boldogságát megzavaró unokahúg, Hedvig iránti szerelemről. Azonban a mámoros találkozásoknak, melyeket gyötrő lelkifurdalás követ, vége szakad, a fiú Pozsonyba kerül. A második rész az 1847-1848-as országgyűlés idején játszódik. Az ifjú Mednyánszky a társaság kedvelt tagja lesz, elragadtatva hallgatja Kossuthot, Batthyányt, Széchenyit és majdani eszményképét, Teleki Lászlót. A forradalmi események Pesten érik, de rövidesen követi fivérét, aki Görgey seregében harcol (az idősebb Mednyánszky és Görgey testőrtársakként szolgáltak Bécsben). Maga is részt vesz a kápolnai ütközetben, egy osztrák tisztet halálra is sebez ezüstkeresztjével. A megtorlás elől menekülnie kell, kapcsolódik Telekiék emigrációs köréhez, de nem találja helyét. Egy újabb szerelem, majd egy ausztráliai kincskeresés után végképp kiábrándul hivatásából, megtörten tér vissza Európába, és öngyilkos lesz. Sárközi György regénye árnyalt jellemrajzok, életszerű párbeszédekben kibomló drámai helyzetek segítségével, líraian színes prózanyelven festi meg a forradalmi időszak tablóját, jól érzékeltetve az 1848-as nemzedék forradalom utáni kiúttalanságát. Széles körben érdemes ajánlani a jegyzetekkel ellátott történelmi regényt. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"