Vissza
0 Kosár
Nincs termék a bevásárlókosárban.
Keresés
Filters
Preferenciák
Teljes leírás
Mikszáth Kálmán két évvel a halála előtt arra biztatta a feleségét, írja meg fiatalkori emlékeit. Mauks Ilona nem állt kötélnek, hiszen a magyar helyesírást sem ismerte; kislányként németül tanult, a cselédekkel meg szlovákul beszélt. Férje halála után mégis belevágott emlékiratai megalkotásába, amely először 1922-ben jelent meg. A memoár első emlékeitől a férje haláig terjedő mintegy hat évtizedet fogja át két részben. Irodalomtörténeti szempontból az első rész az izgalmas és tanulságos, hiszen ebben tárgyalja házasságuk történetét, megismerkedésüket, Mikszáth udvarlását, a szülei tiltását, a leányszöktetés kalandját, a boldogság és boldogtalanság váltakozását, szegényes életüket, kényszerű válásukat, majd újbóli házasságkötésüket. Mauks Ilona apró részletekbe menően, minden fontos és kevésbé fontos életepizódot fölelevenítve alkotta meg emlékiratait, műve első részében csakugyan a nagy író alakjára koncentrálva. A fiatal lány ismeretségük elején érzékelte Mikszáth vibráló szellemét: „Vidáman beszélt, egyik ötlete a másikat érte. Játszi elméje szikrázott és pattogtatta az elmésségeket”. Ugyanakkor nem hallgatja el, hogy Mikszáth nem volt jó hivatalnok, kollégái nehezteltek rá, mert nem a munkájával foglalkozott, hanem folyton ugratásokat eszelt ki, merő tréfából összeugrasztotta egymással kollégát vagy a kollégáit és ügyfeleiket. A szerző érzékletes leírását adja az 1870-es évek vidéki Magyarországának, a nemesi kúriák világának és a Palócföld (Balassagyarmat, Horpács, Mohora környéke) életének. Mauks Ilona őszintén megvallja, maga sem bízott férje érvényesülésében, azt viszont meglátta, hogy Mikszáth milyen eltökélten hitt a tehetségében, hogy szinte minden áron sikeres író akar lenni. De még évekig sikertelenség és reménytelenség jellemzi közös életüket, hogy azután annál a kitartó munka, a megannyi küzdelem eredménye csakugyan beérjen. Az utószóban Praznovszky Mihály úgy jellemzi a kötetet, mint „a szentimentalizmus határát súroló igaz történet”. Valóban, a memoár két fiatal egymásért és az érvényesülésért folytatott küzdelmének krónikája. A történetet minden bizonnyal Mauks Ilona vetette papírra, de a fiatal irodalomtörténész Rubinyi Mózes önthette formába. A műnek ez az ötödik kiadása, amelyhez a szerkesztő csatolta az első, 1922. évi, Rubinyi-féle edíció jegyzeteit, azután a maga utószavát, a mű rövid kiadástörténetét, a Mikszáth- és a Mauks-családok leszármazási tábláit, valamint a képek mellékletét. Mikszáth Kálmánné memoárja primer irodalomtörténeti forrásmű. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"
Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona (1853-1926)

Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései

Aktuális online ár
2 016 Ft
Termék részletes adatai
Szerző
Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona (1853-1926)
ISBN
9789637082573
Egyéb szerzőség
Praznovszky Mihály (1946-) (szerk.)
Nyelv
magyar
Megjelenés éve
2017
Méret
24 cm
Kiadó
SikerX K.
Cikkszám
3001024131

Darabszám
Teljes leírás
Mikszáth Kálmán két évvel a halála előtt arra biztatta a feleségét, írja meg fiatalkori emlékeit. Mauks Ilona nem állt kötélnek, hiszen a magyar helyesírást sem ismerte; kislányként németül tanult, a cselédekkel meg szlovákul beszélt. Férje halála után mégis belevágott emlékiratai megalkotásába, amely először 1922-ben jelent meg. A memoár első emlékeitől a férje haláig terjedő mintegy hat évtizedet fogja át két részben. Irodalomtörténeti szempontból az első rész az izgalmas és tanulságos, hiszen ebben tárgyalja házasságuk történetét, megismerkedésüket, Mikszáth udvarlását, a szülei tiltását, a leányszöktetés kalandját, a boldogság és boldogtalanság váltakozását, szegényes életüket, kényszerű válásukat, majd újbóli házasságkötésüket. Mauks Ilona apró részletekbe menően, minden fontos és kevésbé fontos életepizódot fölelevenítve alkotta meg emlékiratait, műve első részében csakugyan a nagy író alakjára koncentrálva. A fiatal lány ismeretségük elején érzékelte Mikszáth vibráló szellemét: „Vidáman beszélt, egyik ötlete a másikat érte. Játszi elméje szikrázott és pattogtatta az elmésségeket”. Ugyanakkor nem hallgatja el, hogy Mikszáth nem volt jó hivatalnok, kollégái nehezteltek rá, mert nem a munkájával foglalkozott, hanem folyton ugratásokat eszelt ki, merő tréfából összeugrasztotta egymással kollégát vagy a kollégáit és ügyfeleiket. A szerző érzékletes leírását adja az 1870-es évek vidéki Magyarországának, a nemesi kúriák világának és a Palócföld (Balassagyarmat, Horpács, Mohora környéke) életének. Mauks Ilona őszintén megvallja, maga sem bízott férje érvényesülésében, azt viszont meglátta, hogy Mikszáth milyen eltökélten hitt a tehetségében, hogy szinte minden áron sikeres író akar lenni. De még évekig sikertelenség és reménytelenség jellemzi közös életüket, hogy azután annál a kitartó munka, a megannyi küzdelem eredménye csakugyan beérjen. Az utószóban Praznovszky Mihály úgy jellemzi a kötetet, mint „a szentimentalizmus határát súroló igaz történet”. Valóban, a memoár két fiatal egymásért és az érvényesülésért folytatott küzdelmének krónikája. A történetet minden bizonnyal Mauks Ilona vetette papírra, de a fiatal irodalomtörténész Rubinyi Mózes önthette formába. A műnek ez az ötödik kiadása, amelyhez a szerkesztő csatolta az első, 1922. évi, Rubinyi-féle edíció jegyzeteit, azután a maga utószavát, a mű rövid kiadástörténetét, a Mikszáth- és a Mauks-családok leszármazási tábláit, valamint a képek mellékletét. Mikszáth Kálmánné memoárja primer irodalomtörténeti forrásmű. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"