A József Attila-díjas író, költő és műfordító a maga humoros módján próbál lebeszélni mindenkit arról, hogy Erdélybe menjen. Természetesen nem egy antiturisztikai könyvet írt Orbán János Dénes, hanem a klasszikus székely vicceket meséli újra, keretezi át azokat. A sztereotípiák kifigurázásának egyik módja, ha kihangosítjuk azokat, s így, ha rajtuk nevetünk, magunk tűnünk fel nevetséges színben. A szerző könyve első felében tehát vicceket mesél újra, amelyekben a székely néplélek a maga kifordított módján az írói intenció szerint tetten érhető: a verekedésről, ivásról, késelésről, gyermek- és asszonybántalmazásról szóló történetek csattanója után nem támad kedvünk nevetni, az emberben megfogalmazódik az értetlenség, vajon tényleg ilyenek lennének a székelyek, vagy évtizedekig a rosszindulat mesterségesen felszított tüze tette őket ilyen lenézett és megvetett személlyé.