Madár János költőt évtizedek óta foglalkoztatja a kérdés: mi a költészet. Hogy a lehető legpontosabb választ kaphassa, megkérdezett csaknem hetven költőt, költészethez értő irodalmárt, kritikust, esztétát, lapszerkesztőt, és az ő esszé vagy tanulmány formájú válaszaikból állította össze ezt a kötetet. A válaszadók - és így írásaik - igen sokfélék; a szerzők nemzedéki, világnézeti, irodalom-felfogásbeli szempontból változatos galériát alkotnak, van köztük idős, sőt a közelmúltban eltávozott és van fiatal, lírikus és prózaíró, hagyománykövető és modernista, hazai és határon túli, főhivatású és amatőr - ezeknek megfelelően válaszaik is nagyon sokfélék. De a sokféle válasz együtt mégis olyan, mint egy sokszögűre csiszolt drágakő árnyalatokat váltogató felülete: más-más fénytörésben mutatja ugyanazt a szépséget. A névsorba rendezett válaszadók elsője, Ács Margit szerint a költészet voltaképpen "kép, amely a lehetetlent jeleníti meg"; Baranyi Ferenc Csoóri Sándornak azt a vélekedését gondolja tovább, miszerint a költészet ott kezdődik, ahol az észlelés, az érzékelés még nem válik gondolattá. Benke László az elhallgatott külvárosi költő, Csillag Tibor alakját idézi, mint a par excellence lírikus megtestesülését; Bertha Zoltán irodalomtörténész szerint a költészet megköt és fölemel: köti az embert a benne levő és fölemeli a fölötte levő értékekhez. A székesfehérvári Bobory Zoltán úgy véli, a költészet "könnyelmű, kacér, cafka", előbb elcsábítja az embert, aztán faképnél hagyja. Pécsi Györgyi kritikus szerint a költészet nem más, mint az igazság és a szépség együttes forrása; Pomogáts Béla pedig a tükör és a lámpa metaforájával festi le a költői művet. Szakolczay Lajos szerint a költészet sajátos tudatforma; Tandori Dezső pedig imaginációnak nevezi. A közel hetven kisesszé, vallomás, jegyzet vagy éppen a költészetet megverselő költemény (Gyárfás Endre, P. Papp Zoltán, Serfőző Simon, Tornai József versben válaszolt) természetesen nem ad össze egyetlen költészet-definíciót, viszont arról tanúskodik, hogy a költészet sokkal több annál, mint amit gondolunk róla. Hogy a költészetnek szinte annyiféle jelentése van, ahányan művelik. A kötet 67 megnyilatkozója nevének ábécérendjében szerepel; valamennyiüket portréfotó ábrázolja és rövid bemutatkozó cikk olvasható tőlük-róluk, ezután áll az egy-két oldalas válasz: esszé, vallomás, jegyzet, ars poetica a költészet mibenlétéről. A kötet az irodalom iránt komolyan érdeklődő fiatalok és felnőttek érdeklődésére számít. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"